Marslakók és egyéb állatfajták

Miközben feszülten várnánk a földönkívüliek megjelenését hideg sörrel és sajtos pattogatott kukoricával az ölünkben, olyan sokkhatás ér bennünket, mintha Stohl Andrást látnánk beszállni a kocsijába. A sorozat ugyanis tökéletesen ellentmondva a címnek, egy bulvárszerkesztőség mindennapjait igyekszik bemutatni, ám ez vajmi kevéssé sikerült. Az életszerűség legkisebb csíráját sem lehet felfedezni a párbeszédeken, amelyeknek színvonala az Alma együttes dalszövegeitől is fényévekre van.

Az újságírók életét sem sikerült hitelesen bemutatni Az egész szerkesztőség hat emberből áll, ebből az egyik takarító. Talán még ő végzi a leghasznosabb munkát a csapatból. A gárda többi tagja meg olyan fantasztikus helyekre jut el, mint Damu Roland bírósági tárgyalása, ezzel próbálják megfűszerezni a silány forgatókönyvet. De a fűszerezés sem sikerült jól, el van sózva az egész.

A sorozat nézettsége vetekszik a Fásy mulatót bambulók számával, az amúgy sem népszerű királyi televíziónak egyértelműen a vesszőparipája lett. Talán tényleg csak azok nézik, akik a Marson laknak. Pedig versenylónak ígérték, amely majd hozza a nézettséget, a sikert, a pénzt, a csillogást. Ezek helyett egy kínos gyomorgörcsöt kaptunk és egy jókora fejcsóválást.

Az adófizetők összesen kétmilliárd forinttal járultak hozzá, hogy a rendezői múltjáról legkevésbé híres Jáksó László megvalósíthassa élete álmát.

Neki álom, nekünk rémálom.