A dévai példakép

| |
2012. április 16., hétfő 11:55 | Frissítve: 2012. április 16.

"Böjte Csaba atya – merthogy természetesen róla van szó – napjaink egyik legnagyszerűbb embere, ezt még azok is elismerik, akik kifejezetten rossz véleménnyel vannak a katolikus papokról, avagy a magyarokról. Merthogy a románok is csodálattal tekintenek erre az atyára."

A sajtófotó kiállításon rengeteg látványos képpel találkoztam: gyönyörű természetfotókkal, tragédiákat megörökítő drámai felvételekkel, a sportélet zseniális pillanataival. De én mégis egy olyan fényképet választottam, - a  készítő Kollányi Péter - amiben első ránézésre semmi különlegesség nincs: egy közepes korú ferences szerzetes néz rá mosolyogva az asztalnál ülő fiatal gyermekekre, akik épp esznek.

Böjte Csaba atya – merthogy természetesen róla van szó – napjaink egyik legnagyszerűbb embere, ezt még azok is elismerik, akik kifejezetten rossz véleménnyel vannak a katolikus papokról, avagy a magyarokról. Merthogy a románok is csodálattal tekintenek erre az atyára.

„Mindig is nagy családot szerettem volna, de azt nem gondoltam, hogy több mint háromszáz gyerekem lesz ” – nyilatkozta nevetve az egyik alkalommal. Pedig így történt: Csaba atya és munkatársai az utóbbi húsz évben rengeteg csemete életét mentették meg azzal, hogy befogadták őket. S nem csak szállást adtak nekik, hanem olyan nevelést, amely alkalmassá tette őket arra, hogy a későbbi életükben gerinces, egyenes emberként tudjanak élni. Csaba testvért számtalan díjjal ismerték el, de ő semmit nem változott: ugyanaz a szelíd, kedves ember, aki majdnem mindig vidám tud maradni.

Ha az ember kilép az utcára, szinte csak szomorú, rosszkedvű emberekkel találkozik, akik saját gondolataikba feledkeznek. Pedig a boldogság és a nevetés ingyenes és nagyon kifizetődő, egy jótettel, egy kedves szóval olyan örömöt tudunk szerezni másoknak, ami nekünk tényleg apró gesztus, nekik viszont akár olyan erőt adhat, amelyet mi felbecsülni sem tudunk. Csaba atya úgy tudott megmaradni életvidám, boldog embernek, hogy közben rengeteg fejtörést, gondot, álmatlan éjszakát okozott Neki és segítőinek a folyamatosan növekvő gyereklétszám. De ő hitt, nem kételkedett, csak ment előre azon az úton, ami meg van neki írva.

Ebben a kíméletlen világban tudott megmaradni embernek és magyarnak. Igazi példakép.

 

Martí Zoltán

Küldje el ezt a cikket |Nyomtatás |Szóljon hozzá! / 0 komment

Szóljon hozzá!

Bejelentkezés