Vélemény

Kertész Ákos és az alattvalók

| | 2011. szeptember 6., kedd 08:20

Elég erőteljesre sikerült a Kertész Ákos gyalázás. Na, nem mintha én szeretném őt, de az biztos, hogy mondanivalójának finomabb értelmezésével szinte mindenki egyetért Magyarországon. Legfőképpen maguk a politikusaink.

2 éj Balatonkenesén 2 fő részére a Yacht Club Hotel**** jóvoltából, svédasztalos reggelivel, wellness használattal, sétahajózással 50600 Ft helyett 25300 Ft-ért

Azok a nagyjaink, akikre ma felnézünk, Adytól, József Attilán át Széchenyiig sem voltak mindig jó véleménnyel a magyarság állapotáról és azért írtak és tettek, hogy ez megváltozzon. Senki sem szereti, ha tükröt tartanak elé, mert egyrészt nem jó az igazság és minden tükör torzít. Kertész Ákos nem Ady és az ő világa nem az én világom. Az ő tükre is torzít, de mint minden tükör valamit megmutat az igazságból és annak rosszabbik feléből. Az, hogy a magyarságnak van egy olyan része, amelyik szereti meghúzni magát, utálja mások sikerét, alapvetően csak a rosszat látja mindenben, nem teljesíteni akar, hanem elvárja, hogy eltartsák, saját érdekét minden esetben előbbre tartja bármely közösségénél, adót csal, lop a munkahelyén és így tovább, olyan közhely, amit számtalanszor leírtak és magánbeszélgetésekben naponta felmerül. Az Antall kormány bukása után, MDF-es körökben őket nevezték csőcseléknek, mocsárnak, amely mindig oda húz, ahol többet ígérnek neki és eldönthet minden választást. Őket annak idején a szavazók 25%-ára tették és a választási harcok egyik lényeges része volt az ő megnyerésük.

Ezt az elméletet minden politikus, párt és tanácsadó alapvető igazságnak tartja. A politikai stratégiák e mentén épülnek fel. Alapvető különbség csak abban volt az elmúlt 20 év történetében, hogy egy párt vagy kormány hitt-e abban, hogy lehet az emberek jobbik felére építeni, illetve, lehet-e a 25%-ot csökkenteni vagy nem. Aki ezt nyíltan politikai és kommunikációs stratégiává fogalmazta, az Wermer András volt, és aki erről először magas politikai szinten beszélt, az a 1998 és 2002 közötti Orbán Viktor volt. Az akkori polgári Magyarország lényege az lett volna, hogy a "csőcselék" méretét csökkentsük, tegyük őket polgárrá. A polgár volt a „kertész ákosi” alattvaló ellentéte. Orbán abban az időben sokat beszélt arról, hogy az ország sikere azon függ, hogy a pesszimisták és optimisták, az aktívak és inaktívak, a sorsukért tenni akarók és a boldogulást mástól várók, vagyis a polgárok és alattvalók aránya hogyan alakul az országban. Tulajdonképpen minden magyar politikus tudta, hogy az ország sikere ettől függ. Még a szánalmas Gyurcsány is sokat beszélt egy korszakában erről.

A gondok ott kezdődtek, hogy a Fidesz, ha egy hajszállal is, de bukott 2002-ben és sokan úgy értelmezték, hogy vele együtt bukott a nagyszerűen felépített Wermer stratégia is. A Fidesz felső vezetése úgy látta, az alattvalókra kell a politikai sikert építeni és nem a polgárokra. Kertésznek úgy kellett volna fogalmaznia, hogy mára Magyarországon az alattvalók száma növekedett a polgárok rovására és ezért egyre népszerűbb az alattvalókra építő politika. Ha van egy kis esze, bocsánatot két és pontosít.

2002-ig a Fidesz úgy gondolta, hogy növelhető a polgárok száma és ez a tétel igaznak is bizonyult, soha nem volt annyi a saját jövőjét irányítani, saját magáért tenni akaró ember és soha nem volt népszerűbb a polgári gondolat. De ha növelni lehet ezen emberek számát, akkor politikával csökkenteni is lehet. Mára a média és a politikusok segítségével olyan helyzetbe jutottunk, hogy az alattvalói világszemlélet, hogy saját balsorunkért másokat okoljunk, elképesztően népszerűvé vált. Nincs egyetlen gondunk sem, amiért nem a korábbi komcsi kormányok, a bankok, a nemzetközi tőke, a multik, a zsidók vagy ne a cigányok, stb. lennének okolhatók. A saját sorsunkkal való szembenézés népszerűtlenné vált. Mára a 25%-os "csőcselék" legalább 40%-ra nőtt és sok értelmesnek gondolt ember is csatlakozott hozzá. Ez pedig erősen meghatározza jövőnket. Ezért látszólag egyetlen politikai stratégia sem működhet, ami ezzel szembe megy, hacsak a maradék 60% nem szavaz egy pártra. Ami szinte lehetetlen. Ezt az alaptétel határozza meg a mai politikát. Azért ilyen szánalmas a helyzet, mert Orbán és minden politikus jól tudja, hogy sikeres Magyarországot csak a maradék 60%-ra lehet építeni. A magyar politika jelenleg egy nagyon vékony kötélen egyensúlyoz. Meg kell tartani az alattvalók támogatottságát, de rá kell venni a polgárokat, hogy vigyék a hátukon az országot. A kötéltánc sikere nagyon kétséges és biztonsági háló nincs alattunk. Abban viszont biztosak lehetünk, ha egyszer lezuhantunk, akkor onnan csak a polgárok emelhetik fel az országot. Az is lehet, hogy egy megtisztuláshoz valóban le kell végre zuhannunk, mert az elmúlt évek tragédiája nekünk nem volt elég. Valódi Mohács kell.

Forrás: magyarorszag21.blog.hu

Küldje el ezt a cikket |Nyomtatás |Szóljon hozzá! / 14 komment

Kommentek

  • Válasz - 2011.09.06. 11:55:49Scorpio

    Valódi Mohács helyett a holokamut kell valósággá tenni! Egyrészt az ország megtisztulásáért, a magyarság felemelkedéséért, másrészt azért, hogy a holokauszt-hívők ne hiába vádaskodjanak!
    Legyen már végre igazuk!

  • Válasz - 2011.09.07. 20:43:22Szerkesztő

    Egy névtelen vélemény az írásról:
    Kíváncsi voltam én is a Kertész Ákos-írásra, és elolvasván nekem egészen más véleményem alakult ki róla, mint a blog szerzőjének. Minden politikai szegmensben mindig lesznek olyan emberek, akik frusztráltak valami miatt. Kertész Ákos szerintem egy ilyen frusztrált ember. Nem elég, hogy a korábban (a Kádár-korszakban) ünnepelt író mára már szinte ismeretlenné vált, még az általa preferált politikai erő is ügyetlenségével, tehetetlenségével, ostobaságával és sokszor bűnös magatartásával egyelőre az esélyét is eljátszotta annak, hogy Kertész Ákos újra jelentős figurává váljon. És akkor vette a hírt, hogy talán még az olyan underground publikációs lehetőség is megszűnik, mint az Amerikai Népszava online. Egy idős (és talán beteg), mellőzött értelmiséginek kell ennél több? Persze hogy összehord hetet-havat. Arra viszont alkalmas az írása, hogy a zsidókat nem különösebben kedvelők azonnal farkast kiáltsanak, és elmondják a szerencsétlent mindennek, csak rendes embernek nem. Szerintem érdemes a dolgokat a helyi értékükön kezelni, ez az ügy vihar egy teáskanálnyi vízben.
    Az egy másik kérdés, hogy másokban milyen gondolatfolyamokat indít el egy efféle írás. A blog szerzője alkalmasnak találta arra, hogy kedvenc nézeteit ennek ürügyén kifejtse. Ez viszont már olyan írás, ami alkalmas a vitára, mert politológiai értelemben is értékes megállapításokat tartalmaz. A “csőcselék” szó többszöri használatával szerintem fölösleges hangulati elemet visz bele az esszéjébe, ami azért a sokak által ismert indulati 2002-es “panelpatkány”-nál némileg enyhébb kifejezés, ám tartalma ugyanaz. Én sem örültem a polgárok-emberek stílusváltásnak, de meg kell érteni, hogy a politika értékmérője a választási eredmény. Lehet egy politikai erő rendkívül emelkedett szellemiségű, ha a választók nagy ívben piszkítanak rá. Valódi cselekvéshez politikai hatalomra van szükség. A kérdés az, hogy egy politikai erő mit kezd a cselekvésre való felhatalmazással. Ezt korai egy év után megítélni.

  • Válasz - 2011.09.08. 07:49:05Scorpio

    Kedves Szerkesztő!

    Ezt az írást csak azért tetted fel, hogy az én véleményemet elnyomd? Mert bár hosszú írást idéztél be, de mondanivalója szinte semmi!

    Kertész írását többször elolvastam, értelmeztem, de akárhogyan is igyekeztem, nem sikerült felfedeznem benne semmi olyat, ami indokolná magyarellenes, rasszista, gyűlölettel teli megnyilatkozását.

    Kertész íróemberként sem tudja, hogy miként kell, - lehet, - úgy megfogalmazni máig érvényes törvényszerűségeket, hogy azzal ne sértsen meg akár akaratán kívül is egy egész nemzetet. Kertész nem érdemes a kitüntetéseire, ha nem tud írni. Ha pedig szándékosan követte el ezt a gyalázatot, akkor az állampolgárságra is méltatlan!
    Minden estre a zsidóság elleni gyűlölet fokozására kiválóan alkalmas volt ez a szenny! Soha jobbkor! Amikor a vízcsapból is az folyik, hogy a magyarok milyen rohadt rasszisták, - és amikor minden épeszű gondolkodó azon aggódik, hogy ennek a rasszizmusnak bizony valódi, kézzelfogható, nyomós okai vannak!
    A politikai erő egyéves munkájának megítélése nem lehet korai akkor, amikor emberek százezrei, netán milliói, naponta szenvedik meg egy elmeháborodott diktátor esztelen és igazságtalan uralkodásának következményeit!

  • Válasz - 2011.09.08. 07:51:48Scorpio

    Válasz Scorpio - 2011.09.08. 07:49:05 hozzászólására:

    Tehát korábbi véleményemet továbbra is fenntartom:


    Valódi Mohács helyett a holokamut kell valósággá tenni! Egyrészt az ország megtisztulásáért, a magyarság felemelkedéséért, másrészt azért, hogy a holokauszt-hívők ne hiába vádaskodjanak!
    Legyen már végre igazuk!

  • Válasz - 2011.11.17. 10:57:36pavelic

    "Kádár népe itt él,virágzik,fiatalabb korosztály egy része is átveszi mentalitását.megszolitásukra speciélis,meröben demokráciamentes eszközök kellenek.

  • Válasz - 2011.11.17. 14:07:00Scorpio

    Válasz pavelic - 2011.11.17. 10:57:36 hozzászólására:

    Na, - most mondd meg, te miféle demokráciáról beszélsz? Mikor volt itt bármiféle demokrácia? És egyáltalán, - miről beszélsz te itt, amikor mondandódnak semmi érdemi tartalma nincs!

  • Válasz - 2011.11.25. 15:28:17lényeglátó

    Magyar polgárság, Ady szerint

    Hiába, Magyarországon a polgárságot is úgy kell kinevezni, mint ezer fundamentumtalan kulturális intézményt: nincs polgárságunk. Ez az ország penészes, feudális, tarthatatlan romlottságát talán legjobban polgárságának szörnyű, silány gyávasága mutatja. Egy zagyva, kevés polgárság, amelynek élelmesei sietnek felkapaszkodni az uralkodó osztály pódiumára. Mely a polgári címet szégyelli.
    Büszke polgársága csak olyan társadalmaknak van, hol a polgárság forradalmat csinált, s véres kézzel dobálta ki kastélyaik ablakán elnyomóit. A magyar polgárság csinált talpnyalást, üzletet, kalábriászt, (=hazárdjáték) de forradalmat soha, s ezért

  • Válasz - 2011.11.25. 15:47:18Scorpio

    Meghaltak bennünk
    már az álmok,
    csend-arcú aszott
    óriások.

    Szomorú szemünk
    bármerre néz,
    könnyét kilopja
    idegen kéz.

    Egyszer már lógott
    Júdás a fán.
    Lóghat hát más is,
    van fa Budán.

    Vállunkon hegyek
    már a gondok,
    s fejünkön ülnek
    a bolondok.

    Sok a szemét a
    parlamentben.
    Egy nemzet süllyed
    el e szennyben.

    Szabadság íze
    szánkban nem gyűl,
    a magyar marha
    bármit eltűr.

    Büntetéstelen
    bűnök sora
    hajló gerincünk
    gúny-ostora.

  • Válasz - 2011.11.25. 18:44:21Scorpio

    Válasz lényeglátó - 2011.11.25. 15:28:17 hozzászólására:

    Te kis alávaló alattvaló...Már csak az a kérdés, hogy mivel tudsz még alább menni?!

  • Válasz - 2011.11.29. 09:28:47lényeglátó

    Válasz Scorpio - 2011.11.25. 18:44:21 hozzászólására:

    A plágium publikálási tilalommal büntetendő, ma már ez se érvényesíthető? Az izgatás, már keményebb dolog! Egyszer talán a rendőrség érdeklődni fog!

  • Válasz - 2011.11.29. 10:29:24Scorpiokirály

    Te kis alávaló alattvaló...Már csak az a kérdés, hogy mivel tudsz még alább menni?!

  • Válasz - 2011.11.29. 10:32:07Scorpiokirály

    Válasz lényeglátó - 2011.11.29. 09:28:47 hozzászólására:

    Te piciny-kis vak tetvecske, - kevés vagy te ide, mint kompon a fék! Feleslegesen izgatod magad, egy jó maszturbálással segíthetsz magadon!

  • Válasz - 2011.11.29. 10:43:47Scorpio

    Látom szeretsz szívni, kisköcsög, - hamar rám gerjedtél. Tehát már nem hiába dolgoztam! Gyere csak minél gyakrabban, úgyis állandóan tele van a t@köm!

  • Válasz - 2012.02.28. 08:50:53Zulu

    kertész ákos az én csicskásom, alattvalóm! Sajnos még él!

Szóljon hozzá!

Bejelentkezés