Vélemény

Tálibok legyünk vagy szabadok?

| | 2010. július 20., kedd 09:15

A Zipp szerkesztőségi álláspontja az, hogy a nemzeti érdek kérdéseiben véleményekkel kell ütközni, és nem személyekkel. Zord Gábor László egy vezető hazai napilapban megjelent írásában amellett érvel, hogy mielőbb vonjuk ki csapatainkat Afganisztánból. Meggyőződésünk, hogy ez a kérdés messze túlmutat a szerző és szerkesztőségünk közötti nézeteltérés tényén: arra felfogásbeli különbségre utal, hogy miképp gondolkodunk a magyar nemzeti érdekekről.

A szerző diagnózisa az afganisztáni helyzetről igen pesszimista. „Egyre többen jelölnek meg vagy pedzegetnek konkrét kivonulási dátumot, amely nem mindenféle jogi csűrés-csavarással álcázott hosszú távú jelenlét terve, hanem Afganisztán tényleges elhagyása az utolsó katonáig bezárólag. Mint elődeink számára nemegyszer, nekünk XXI. századi magyaroknak is az ugrás [vagyis kiugrás] időzítéséről kell most döntést hoznunk.” Világos és gyakorlatias beszédnek tűnik ez első ránézésre. Az afganisztáni misszió kritikusaival gyakorlatilag mindegyik NATO-országban találkozhatunk. Az egyik visszatérő érvük rendszerint az, hogy ne áldozzuk katonáink vérét értelmetlen olyan célokra, mint Afganisztán pacifikálása.

Joggal lepődhetünk meg tehát, hogy a szerző egy szót sem veszteget a magyar katonák életének kérdésére – szemben mondjuk a magyar honvédelmi miniszterrel, aki szerint a missziókban szolgáló katonák életének a megóvása az egyik legfontosabb feladat. Ezzel szemben annál többet foglalkozik az afgán veszteségekkel. „És ami a legfontosabb az egészben – s ez tipikus nyugati észjárással felfoghatatlan –, a háború minden egyes afgán halottja a külföldi megszállók ellen irányuló bosszú forrásává válik…A helyi közösség tudata szempontjából teljesen mindegy, hogy ’az apámat az amerikaiak ölték meg’ vagy ’az apámat az amerikaiak küldték a halálba’.”

Tehát ne csak azon bosszankodjunk, hogy „a nyugati adófizetők pénzét a nyugati kormányok Afganisztán ürügyén jutatták nyugati vállalkozóknak”, hanem lelkiismeret furdalásunk is legyen amiatt, hogy mind az afgán kormányerők, mind a lázadók oldalán harcolók haláláért mi vagyunk a felelősek.

De mire is megy ki a játék Afganisztánban? A szerző nem késlekedik beavatni olvasóit a végső igazságba. „Mert a fő ok egyszerűen ugyanaz, mint a XIX. és a XX. század nemzeti felszabadító harcaiban. Az afgánok sem nézik jó szemmel, hogy idegenek szállják meg őket, mondják meg, hogy mi a jó, arról a vérveszteségről nem is beszélve, melyet az intervenciós erők okoznak nekik.” Ez már beszéd. Az afganisztáni konfliktus tehát az imperialista gyarmattartók elleni nemzeti felszabadító háborúk sorába illeszkedik. Az, hogy az afganisztáni intervenció a 2001. szeptember 11.- i merénylethez és a terrorizmus fenyegetéséhez kapcsolódna valójában nem más, mint egy „szubjektív, agyonmanipulált” beállítás. Az ENSZ megbízásából folytatott nemzetközi békefenntartás csupán a gyarmati háború álcája. Ugyanígy álca az afganisztáni elnökválasztás és parlamenti választás. Itt „a Nyugat által szimplán, általánosító és arrogáns módon letálibozott ellenálló harcosok” vívják jogos szabadságharcukat az imperialista betolakodókkal szemben. Ezek fényében nem lehet kétséges, hogy „nekünk, XXI. századi magyaroknak” melyik oldalon van a helyünk.

Szerkesztőségünk ezzel szemben azt vallja, hogy Magyarországnak a NATO szövetségében és a nyugati demokráciák között van a helye. A zsidó-keresztény kultúra és az alkotmányos demokrácia közös értékei mindenekelőtt a szövetségeseinkhez, a nyugati értékrendhez kötnek minket. Legsajátabb nemzeti érdekünk felvállalni és képviselni ezt az értékrendet. A mi partnereink nem az afgán lázadók, hanem a szövetséges nemzetek.

Bármilyen hibát is kövessenek el a NATO-erők (beleértve az ott szolgáló magyar csapatokat), ez nem lehet ok arra, hogy felrúgjuk a minket a Nyugathoz kötő szolidaritás normáit. Afganisztánban is azt tesszük, amit Boszniában tettünk Európa biztonsága érdekében. Valóban, Szarajevó szinte itt van a szomszédban, míg Kabultól többezer kilométer választ el, de senkit se tévesszen meg a távolság: az afgán bomba messzebb van, de sokkal nagyobbat tud robbanni.

Ez nem játék...

Küldje el ezt a cikket |Nyomtatás |Szóljon hozzá! / 6 komment

Kommentek

  • Válasz - 2010.07.20. 18:31:30bajai

    Azert nagy a kulonbseg Bosznia es Afganisztan kozott.
    Boszniaban nemzetek szabadsagaert harcoltunk, Afganisztanban pedig hazugsagon alapulo hodito haboru folyik.

  • Válasz - 2010.07.21. 05:18:42little green rooster

    Kísértetesen hasonló gondolatmenettel lettünk már egyszer utolsó csatlósok.
    Legalább a saját hibáinkból tanulhatnánk.

  • Válasz - 2010.08.28. 17:46:35Scorpio

    Szerintem Magyarországnak az Európai demokráciában és kultúrában van a helye, az USA hazug és aljas háborújához semmi közünk.Elég szégyen ránk nézve, hogy megint szövetségesdit játszunk egy ilyen aljas háborúban, melyben ismételten a vesztes oldalán lihegünk. Ezek után csupán egy pozitívum maradt: - az odavezényelt katonáink legalább nem sorkatonák, hanem olyan szerencsevadászok, akik jó pénzért mindenre hajlandók. Csak azt nem értem még mindig, hogy egy Afganisztánban elesett zsoldos milyen alapon kapta meg a megtisztelő hősi halott címet?

  • Válasz - 2010.09.14. 16:29:13little green rooster

    "Bármilyen hibát is kövessenek el a NATO-erők (beleértve az ott szolgáló magyar csapatokat), ez nem lehet ok arra, hogy felrúgjuk a minket a Nyugathoz kötő szolidaritás normáit. Afganisztánban is azt tesszük, amit Boszniában tettünk Európa biztonsága érdekében. "
    Erre csak ezt tudom beidézni:
    "Tizenkét amerikai katonát állítanak vizsgálóbíróság elé annak vádjával, hogy „titkos gyilkoló csapatot” alkotva afgán civileket öltek meg-értesült a guardian.co.uk brit hírportál.

    A katonák a gyanú szerint vaktában lövöldöztek afganisztáni civilekre, egyeseket fel is robbantottak, az áldozatok ujjait pedig trófeaként gyűjtötték. Az afganisztáni misszió keretén belül vizsgált egyik legsúlyosabb háborús esetről van szó. Az gyanúsítottak az Afganisztán déli részén állomásozó Kandahar tartomány Stryker gyalogos dabdárban teljesítettek szolgálatot."

  • Válasz - 2010.09.14. 18:19:31GÓBÉ

    Magyarország egyedül is folytatja a háborút Afganisztánban? Wazze!

    Két eset lehetséges: a magyarországi provincia –úgynevezett- honvédelmi vezetése vagy az irányvonal változásait nem képes követni, de nincsen kizárva az sem, hogy megint túllihegik az ügyet a fiúk. Nem kéne!

    Hende vezetésével bátran áldozunk adóforintot és katonát egy vesztes háborúban?!

    A legújabb hír szerint ugyanis Magyarország több harci alakulatot küld Afganisztánba, miközben csökken a segélyek elosztásával és az újjáépítéssel?, kapcsolatos feladatokkal megbízott katonák száma. Történik mindez akkor, amikor az Egyesült Államok 2011 júliusában ki akarja vonni csapatait Afganisztánból, mi több, az amerikaiak immár közvetlen tárgyalásokba is bocsátkoztak a tálibokkal távozásuk körülményeinek tisztázása céljából!

    A kérdés tehát a következő: miért küld a „magyar” kormány újabb egységeket egy olyan háborúba, amely nyilvánvalóan elveszett! Ezt a kérdést kellene úton-útfélen Hende Csabának, Simicskó Istvánnak, Martonyi Jánosnak, de magának Orbán Viktornak is nekiszegezni. Netán egymagunkban is harcolunk tovább, akkor is, amikor már „megbízható szövetségeseinknek” híre-pora sem lesz? Ami pedig az amerikaiak és a tálibok között immár közvetlenül zajló tárgyalások szenzációs hírét illeti, az is roppant figyelemre méltó. Eddig ugyanis azt hallottuk, hogy a tálibok mind egy szálig „terroristák”, akikkel ugyebár nem szabad szóba állni sem. Vagy változott volna az irányvonal, és a tálibok immár nem számítanak „terroristának”? Ebben az esetben viszont hosszú évek óta hazudnak nekünk, ami persze nyilvánvaló, csakhogy most a hazugok ország-világ előtt lelepleződtek. (Nem először persze, és nem is utoljára.) A „véleményformáló elit” alighanem úgy akar majd kikeveredni ebből a csávából, hogy el akarja hitetni a közvéleménnyel: a tálibok immár „megváltoztak”, túlsúlyra jutottak közöttük a „mérsékeltek”, akikkel immár szóba lehet állni. A magyar honvédelmi vezetésnek, illetve általában a magyar kormánynak persze nem kell az al-Kaida létrejöttének okait firtatnia. (Habár néha azért úgy magukban eltöprenghetnének!) Azonban odáig eljuthatnának a fiúk -Hendéék, hogy felfogják: egy, biztosan elvesztett és ráadásul kizárólag idegen érdekekért zajló háború frontvonalaira nem szabad újabb katonákat küldenünk, sőt azokat is, akik még ott vannak Afganisztánban, sürgősen haza kell hoznunk!

    Azonban pontosan tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy jelen vállalásunkat-kötelezettségünket az előző kormány miatt kell, KELL! KELL? –teljesítenünk! Sürgős tárgyalásokra van szükség a NATO – US képviselőivel a szerepvállalásunkat illetően! Az amerikaiak és a tálibok közötti tárgyalások útját egyébként a pakisztániak és a szaúdiak egyengetik, tárgyalnak az USA kivonulásának lehetséges módjáról és a hatolom átadásáról.

  • Válasz - 2010.09.14. 22:09:05bajai

    Válasz GÓBÉ - 2010.09.14. 18:19:31 hozzászólására:

    Azért a forrást megemlíthetnéd.
    Vagy te vagy a Perge Ottó?

Szóljon hozzá!

Bejelentkezés