Merkel megleckéztetne egy tagállamot – reméljük nem mi leszünk

Úgy hírlik, az IMF tárgyalásokon már nem az IMF-től kell igazán félnünk, hanem az EU-tól. A könyörtelen IMF-nél van még könyörtelenebb, és ez Angela Merkel. Merkel, miután ő maga a 90 milliárdos szigorítása következtében elvesztette szavazói felét, nem tűri tovább, hogy bárki is a németek pénzén vásárolja meg politikai népszerűségét. Kíméletlenül be akarja tartani a szigorú költségvetési politikát, mert a német szavazók ezt várják tőle, és ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy legyen esélye visszaszerezni elvesztett népszerűségét.

Az EU tagállamai közül Németország volt a legkevésbé rászorulva a megszorításokra, de ahogy ma egyre több közgazdász fogalmaz, megértette a válság üzenetét. Európa ma a világ beteg embere és képtelen lesz a jövőben fenntartani költséges szociális rendszerét. Ennek lebontásánál azonban nincs nehezebb politikai feladat, amire nem sokan vállalkoznak önként. A németek és a nemzetközi piac a görögöket végül belekényszerítette, de ők maguk önként vállalták. A görög ügy volt az utolsó csepp az EU poharában. A német közvélemény úgy érzi, hogy egész Európa minden túlköltekező országának terhét rájuk akarják hárítani. A 90 milliárdos (egy fél magyar költségvetés méretű) csomag bevezetése után, a német politika előtt nem maradt mozgástér. Többé nem engedhet egyetlen kisebb európai államnak sem a szigorú költségvetési politikából. Ha így tenne, a német választók soha nem bocsájtanák meg neki. Így immár az EU tagállamok költségvetési politikája német belpolitikai kérdéssé vált és ennél rosszabb nem is következhetett volna be, mivel az ügy bennünket is érint.

Angela Merkel ma már nem lehet megértő egyetlen EU tagországgal sem, amely nem tartja be a megszabott hiányokat, de valószínűleg nincs is kedve nézni, amit kollégái túlköltekezéssel szereznek népszerűséget, miközben ő szigorúsága miatt elvesztette szavazóit. Így nem csak belpolitikai kérdés számára, hanem személyes ügy is. Ha ő megtette és népszerűtlen lett, tőle nem várhat többé senki megértést.

Az EU nem lesz többé megértő és világos jeleket küld a tagállamok felé. Az új költségvetési politika egyértelművé teszi: aki nem áll be a sorba, az szankciókra, büntetésre számíthat. Akár a támogatások folyósításának leállítására is. Az EU azonban ilyesmivel túl sokat fenyegetőzött ahhoz, hogy ne vegyék komolyan. De mivel most komolyan mondja, csak akkor hiszik el neki, ha valakin be is mutatja a szigorúságot. Mivel Merkel ebben immár politikailag és személyesen is érdekelt, ez valóságos veszéllyé vált. Ezért ha kialakul egy olyan kritikus helyzet, amiben a kenyértörésre lehet vinni az ügyet, akkor a legnagyobb örömmel teszi meg, és egy csöppet sem fogja magát rosszul érezni. A német választók biztosan értékelni fogják a keménységet. Merkel ezzel bizonyítja nekik, hogy áldozatuk nem azért volt, hogy mások költekezését finanszírozzák. Ilyen helyzet persze nehezen alakul ki, és ezt nem is lehet akármelyik állammal megtenni. Sajnos a legtökéletesebb alany éppen mi vagyunk. Itt van a nyakunkon az EU és az IMF, mi pedig szeretnénk mozgásterünket tágítani. Nem vagyunk az euró zóna tagja és nem vagyunk nagyon nagy súlyú gazdaság. A költségvetés nincs rossz helyzetben, tehát a büntetés után meglehetősen könnyen és olcsón talpra tudnánk állni, nem túl sok megszorító intézkedés bevezetésével.

Bármilyen jó alanyok is vagyunk, azért nem sok esély van arra, hogy végül rajtunk fitogtassák erejüket, mert az álláspontok nem állnak egymástól túl messze. De azt azért tudni kell, hogy ma Merkel és az EU szívesen megleckéztetne egy tagállamot. A nemzetközi piacok erejének leckéjét már megtanultuk, nem lenne jó, ha most ezt is saját kárunkon kéne megtapasztalnunk.

(Markus Hammes/angela-merkel.de)