A BKV inge

Székelyné azt is hozzátette: nem tudják, hogyan kerülhettek az ingek a szeméttelepre, és kinek a birtokában voltak. Továbbá: ez a formaruha már közel két éve nincs is használatban. Az ingek hát önálló életre keltek. És visszavágtak, akár egy Originál, magyar szocio-sci-fiben.

A társaságnál korábbról megmaradt, még készleten lévő hasonló ruhadarabokat szigorú elszámolás szerint, tételesen leltározva, őrzött telephelyen tárolják, melyről a mai napon a hírek hallatán „készletszámbavételt tartottak”, és egyetlen darab sem hiányzik – fokozta tovább az izgalmat Székelyné.

Ez sem semmi. Lehet, hogy hamisak a BKV-ingek. Biztos így akarják lejáratni a céget azok, akik kimaradtak a buliból. Bár, meg kell hagyni, elég körmönfont módja ez a lejáratásnak. Mindnyájan könnyen belezavarodhatunk.

Persze, kinek nem inge, ne vegye magára. Tessék örülni inkább. Végre nem százezres, milliós, százmilliós, csak 41-es, 42-es, 43-as bűnök kerültek napvilágra. Kemény, nyakas magyar ingek lehetnek, ha túlélték a kukát is.

Mint a Nagy BKV-korszakra fogunk majd emlékezni 2009-2010-re. A BKV igazi arca. Számtalan eljárás folyik, szinkronban hazudoznak, tucatnyian előzetes letartóztatásban, s akkor még ez is. Az ingek. Szegény BKV még ezt is vegye magára, hogy kidobta a remek ruhákat.

Lehet, hogy ezek speciális ingek. Felvesszük magunkra, és éget, mondjuk. Vagy lehet, hogy bizonyítékok vannak az ingeken, azért kellett tőlük megszabadulni. Mondjuk vérnyomok. Azok vérével, akik nemet mondtak a BKV-t marionettként mozgató Nagyembereknek. De folytassák tovább a fantáziálást az olvasók.

Én inkább az ingektől és az ingek nevében is: elnézést kérek.