Népnyugtató cukorka

Mesterházy Attila egyik csütörtöki kampányhakniján leszögezte: nem igaz, hogy csak kudarcok övezték az elmúlt nyolc év intézkedéseit, mert az MSZP-kormányok szinte minden téren javították az életminőséget. Hozzátette: noha tudták, hogy a megszorítások miatt sokan megharagszanak majd a baloldalra, vállalták ezt, cserébe sikerült stabilizálni a gazdaságot, amit a nemzetközi elemzők is elismernek.

Mit lehet erre mondani? Ha újra születek, nemzetközi elemző leszek! Illetve: csere-bere, fogadom, többet vissza nem adom.

Na jó, azért mást is lehet mondani. Főleg azt, hogy ha már Mesterházy szerint is van népharag, akkor tényleg van. Rendszeresen imádkozom, hogy ne fokozódjon, s ne az ENSZ békefenntartóinak kelljen itt rendet vágni. Illetve dolgozom egy népnyugtató cukorka feltalálásán, csak még nem tudom, kinek adjam el.

Sok a rokkant és kevés a mankó, de azért vannak jó hírek is. Mesterházyék jobban élnek. Jobban élünk, mint 8 éve: szokták is kurjongatni konyaktól nyálas hangon, egy-egy alpesi, összepályázott csapatépítő tréningen.

S igen, nekik sikerült. Ennek örülnünk kell. Nem szabad irigykednünk a kormányzati elitre, hiszen rájuk úgyis nyolc szűk esztendő vár. Persze nem tudni pontosan, mi lesz. Mondjuk jő Viktor, aztán az önkormányzati választásokig minden héten elvezet egy exvezetőt bilincsben, amit ezerszeres ismétlésben, feltupírozva bemutat majd a hű média. Aztán egyszer csak ennek a nagy mámornak is vége lesz. S akkor mi lesz?

Megmondom én: akkor kell nagyon a cukorkám. Akkor jövök én. És a testvérkéim. Belga, akarom mondani: balga gyerekek.

Jövünk, mert úgy szeretnénk segíteni. Lehet, hogy az lesz, hogy feláldozzuk magunkat. Szabadidőnkben mankó, bója és pólya leszünk egyszerre. Gyógyír. De azért ne szavazzon ránk senki. Szeretnénk a háttérben, az ódon, babonás szekrényben maradni. Mint egy alázatos csontváz. Akinél azért már cukorka is van dögivel.