A Gyurinkat megint bántják

Korrupciós ügyei miatt egy éve előzetesben lazító, kedvenc polgármesterünket hétfőn újabb sokmilliós, fiktív tanácsadói szerződések miatt gyanúsította meg az ügyészség. Nem győzöm regisztrálni, hogy mivel nem vádolták még meg. Milliárdokról van szó. Ezt az erzsébetvárosi Gyurit mindig bántják, még az ág is húzza. Pedig ő csak jót akart. Munkát, kenyeret. Mindenkinek. Majdnem mindenkinek. Sok mindenkinek. És hát, ugye, választani nehéz. Nagy a paletta, széles a repertoár. Nem lehet mindenki Salamon, nincs idő, posztmodern a tempó, dönteni kell. Csinálni. Csilingelni. Húzzunk bele.

Vajon hogy kezdődhetett? Gyuri ült a főnöki székben, megszeppenve, alig mert Gizikétől kérni egy kávét. Nem is kért. Úgy kellett rátukmálni. Nehogy már kopaszon igya, főnök, úgy is olyan sovánka, hát eszik maga rendesen, dobok bele pár kockát, dolcse víta, a tetejére meg fújok tejszínhabot. Na de, Gizike, tejszínhabot? Hát mit szólnak a becsületes, bérből és fizetésből élő erzsébeti népek? Jó lesz kopaszon is. – És lesütötte a szemét.

Aztán már egyre ritkábban sütötte le. Gyuri kezdte érezni, küldetése van. Ő segíteni akar. Neki segítenie kell. A Rokonok már a spejzban vannak, és egyre éhesebbek, igazán jár nekik a vörös segély. És nemet mondani nehéz. Népszerűtlen dolog is. Minek mindig nemet mondani?

És akkor itt van ez az okoskodó, a kákán is csomót kereső ügyészség. Nincs jobb dolga. Állandóan gyanúsítgatja, mószerolja Gyurit, pedig Gyuri nem bántotta őket. Igazából Gyuri nem bántott senkit sem. De most tényleg. Felpofozott ő valakit? Elrendelte, hogy haragosainak Nyikoláj törje le szépen a lábait? Nem öntött kromofágot senkinek a kocsijára, nem fabrikált Molotov-koktélt, nem bujtogatott, nem uszított, nem tiporta senkinek sárba emberi, ügyészi méltóságát. Nem tört be az MTV-székházba, hogy elmondja: Helló, Gyuri vagyok, az anyátok, én vagyok az igazság.

De akkor mit mond a szemtelen ügyészség? Sok más cifraság mellett azt, hogy például egy kolléga arra kérte Gyurit, hogy a barátnőjével olyan szerződést kössön, melynek révén tényleges munkavégzés nélkül havi apanázsban részesülhet az önkormányzattól. Gyuri közel 3 éves megbízási szerződést kötött a nővel, havi 300-ért. Annak ellenére, hogy a hölgy semmilyen szerződés szerinti tevékenységet nem végzett, Gyuri mégis a teljesítésről havonta valótlan igazolást állított ki, amely alapján összesen bruttó 3 millió megbízási díjat ki is fizettek. S a kolléga barátnője, a biztonság kedvéért, a korábbinál lényegesen nagyobb önkormányzati bérlakást is kapott.

Szóval Gyurit az ügyészség a hivatali vesztegetésen túl még két rendbeli, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel és két rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítással gyanúsítja, mely cselekményeknek több felbujtója is volt. Nahát, mondom én, hogy a Gyurit belevitték. Napi 16 órában csak bujtogatták. Most meg akkor ő a bűnbak. Hát csoda, hogy az új gyanúsításokkal kapcsolatban panasszal élt, s megtagadta a vallomástételt? Én is panasszal élnék a helyében. Meg hát a sitten, a népi megfigyelések szerint, előbb-utóbb mindenki egy kicsit panaszos lesz.

Majd elfelejtettem, hogy állítólag Gyuri önkormányzati bérlakásokat utalt ki kedvezményesen rokonoknak, ismerősöknek, boldog ősöknek, akik azokat olcsón megvásárolhatták. S tudott arról is, hogy több ingatlant előre egyeztetett módon becsültek fel, és ezeket a külföldi befektetők a becsültnél lényegesen magasabb áron is megvennék. A gyanúsítások szerint összesen 350 milliónyi vesztegetési pénzt adtak át az elkövetők, és az önkormányzatnak milliárdos kárt okoztak, továbbá több mint 1,5 milliárdos károkozás kísérleti szakaszban maradt.

Kísérleti szakasz: ez szomorú. Szomorú, hogy Gyurinak sem sikerült minden, mégis 20 évet is kaphat. S minden a tejszínhabbal kezdődött. Jobb lett volna a kopasz kávénál megállni.