A Hajtűkanyar kedvencei

Az alcím: Ásókapa. A szereplőket arra kérték a szervezők, hogy ezen alcím mentén válasszanak ki és olvassanak fel a szövegeikből. Már a cím értelmezésénél kiderült, hogy egymástól mennyire különböző költővel, íróval van dolgunk.

Győrffi Rékának a házasság és a hűség jutott a szóról elsőként eszébe, ami összességében is sokat elárul a mindig szelíden mosolygó költőről, mert ő megpróbál mindenhez pozitívan állni. Elmondása szerint mióta csak megtanult írni, verseket ír. Elsőként a zenét hallja meg, ami majd később vers formájában kikívánkozik belőle. Az is kiderült, hogy bár a mamája színésznő, egyáltalán nem öröklődött át belőle a szereplési vágy, és nem nagyon szeret nagyközönség előtt megnyilvánulni, de azért igyekszik összeszedni magát ilyen alkalmakkor. Bájos, visszahúzódó személyiség, és nagyon tehetséges költő. 2009-ben megjelent Tengerajtó című verseskötetében szerinte a versek férfihangon szólalnak meg.

Magyari Andrea a Debreceni Egyetem magyar-angol szakán szerzett diplomát, az ELTE Modern Angol és Amerikai Irodalom programjában doktorált. 2008-ban első díjat nyert a Fészek Klub meghívásos költői versenyén. Első verseskötete a közeljövőben jelenik meg a Parnasszus kiadónál. Neki az ásókapáról inkább sötétebb dolgok jutottak az eszébe, halál és ilyesmik. Nem csak verseket, hanem prózát is ír. Szerinte a prózához nagyobb nyugalom kell, és ha épp verset ír, akkor prózát akar, de ha prózát, akkor mindig verset szeretne. Műfordító is, és véleménye szerint fordítani azért jó, mert nincs benne akkora felelősség, nincs benne az a kín, ami az írásban. Írni pedig pont azért a kínért szeret… Nem szívesen látja viszont szövegeit, mindig gyorsan összecsapja az adott irodalmi lapot, ha a verséhez, novellájához vagy műfordításához ér benne. Színes, dinamikus és nagyon megnyerő jelenség.

Egy-egy beszélgetős és felolvasós blokkot a zenei szekció sanzonos hangulatú dalai zárták. „egyed, mert kihűl, ez a szerelem” – hogy csak egy számomra beragadt szövegrészt említsek meg, a jó néhány remek dalszövegből, amelyek mind-mind a duó saját szerzeményei.

Számos verset és prózát hallhattunk a szerzők előadásában, és a közönség nagyon jól érezte magát, amire a legjobb bizonyíték színházban a vastaps, koncerten a visszatapsolás, egy irodalmi esten pedig, ha a közönség azt kéri, hogy a szerzők még olvassanak fel a műveikből. A Tranzitban ez történt.