Tippek konzervatív kormányfőknek - David Cameron első két hónapja

A Munkáspárt regnálásának végére Anglia gazdasága jelentősen meggyengült, a válságból se Tony Blair, se utódja, Gordon Brown vezetésével nem tudott kivergődni. A májusi választásokon győztes konzervatívok, a Nick Clegg vezette liberálisokkal szövetkezve alakítottak kormányt és első intézkedéseik egyikeként meghirdették azt a megszorító csomagot, amelynek azóta csodájára jár Európa.

Cameron elképzelésének alapja, hogy az állam keze a lehető legkevesebb területre érjen el, vonuljon ki onnan, ahol csak költ, és ne tartson el ingyen senkit. Mindezek eredménye a költségvetés stabilizálása, gátja viszont a vízfejű angol állam. A világháború óta az angol államigazgatás – a Vaslady kormányzása óta – szinte folyamatosan nő, az állam számtalan területen jelen van, s a felduzzasztott és akaratos tisztviselői kar korlátozza az ellenirányú törekvéseket. Cameron az állam gyengítésével párhuzamosan támogatja a civil szféra erősödését. Növelni szeretné a magánkezdeményezések, magántársulások számát, azt szeretné, ha az élet egyre nagyobb területét az emberek maguk szerveznék a köz működését.

Lord Cameron

Cameron egy Dorothea Jordan nevű szolgáló nélkülözhetetlen közbenjárása révén egyenesági leszármazottja IV. Henriknek, így Erzsébet királynőnek távoli rokona. Kékvérűként pedig nem szeppent meg, amikor azzal állt a királynő elé, hogy minden megváltozik az angol állam életében. A konzervatívok 11%-os GDP-arányos költségvetési hiányt örököltek, a fő cél ennek legalább a megfelezése. Egy mód van erre: Cameronék az állami kiadásokat csökkentik, öt éven át, évente átlag 180 milliárd dollárral. Első lépés ez irányba, hogy a minisztériumok költségvetését átlagosan 25%-kal csökkentik. Ez jelenti egyrészt a túlburjánzó hivatalnokréteg visszaszorítását, másrészt az állami szerepvállalás visszafogását.

A kiadáscsökkentés ugye alig lehetséges leépítés nélkül. Több területen szabadulnak meg több ezer közszolgától, így a központi államigazgatás, a haderő és az egészségügynek is létszámleépítéssel kell számolnia. Az alkalmazásban maradóknak sem lesz őszinte a mosolya: két évre befagyasztják a béreket és valószínűleg csökkentik a közszolgák nyugdíját.

Az adópolitika is megváltozik, legalábbis két területen. Az angol konzervatívok nem értenek teljesen egyet a mieinkkel az adócsökkentés szükségességéről: csökkentés és emelés is várható. A vállalati adót évente kívánják csökkenteni, átlagosan egy százalékkal, hogy 2015-re lecsökkenjen 24%-ra. Az Áfának nagyjából megfelelő VAT adónemet viszont növeli Cameron, kereken 20%-ra. Növelik a tehetősek jövedelemadóját, úgyszintén a tőkebefektetések adóját is, ugyanakkor mintegy 900.000 embert, a legalsó szociális szintet kiemelik a jövedelemadó hatálya alól.

A gondoskodó államnak annyi

Adataink szerint az angol állam évente döbbenetesen magas összeget, 290 milliárd dollárt költ a szociális háló fenntartására, így segélyekre vagy juttatásokra. Cameron vérbeli konzervatív: nem a mindig igénybe vehető állami támogatásban, hanem az öngondoskodásban hisz. Épp ezért fogják vissza a jóléti kiadásokat, például a lakástámogatási rendszert. Angol sajtóértesülések szerint a bevándorló családok akár évente 150.000 dollárt is kapnak, hogy abból béreljenek lakást, gyakran London legvonzóbb környékein. A kormány ezt az összeget nyeste meg drasztikusan: az új összeg 600 dollár hetente, ami éves szinten alig több, mint 30.000 dollárt jelent.

Itthon elátkozták a bankadót, addig Angliában üdvözlik. Igaz a mértéket nem lehet összevetni. A világ második legerősebb pénzügyi szektorában mindössze a magyar bevétel kétszeresét szedik be, ez az ottani bankszektornak csak aprópénz. Szinte meg sem érzik, csak szimbolikus jelentősége van.

A gyermek a jövő – s ezt minden normális országban tudják. Az angol kormány egyik legfontosabb területe ez. Itt komoly változások várhatók: egy, a szegény gyermekek esélyét növelő alapot hoz létre a kormány, kerek két milliárd dollár értékben. Ezzel párhuzamosa megkurtítják a gyermektámogatási rendszert, amitől 300 milliárd dollárnyi spórolt pénzt várnak. Hasonló a cél, mint az egész szociális háló csökkentésénél: csak az vállaljon gyereket, aki el tudja tartani.

De Cameron nem csak elvesz, de erősíti a társadalom önszerveződését. Úgy akarja ellensúlyozni az állam szerepének csökkentését, hogy több szerepet szán a helyi közösségeknek. Például a merev angol iskolarendszer helyett bátorítják, hogy hozzanak létre a helyi közösségek iskolákat és üzemeltessék - illetve határozzák meg a tananyagukat ők maguk. A civil és magánkezdményezésket, az egyéni felelősségvállalást minden eszközzel bátorítja az új brit kormány.

A fogadtatás

A meglepően nagy lélegzetvételű csomag hallatán a pénzügyi elemzők jó része egekig magasztalta a kormányt, és annak pénzügyminiszterét, George Osbornt. Ám nem osztozik az optimizmuson az ellenzék, amelynek vezető politikusai kiemelik, hogy az ország labilis gazdaságát könnyen megbillentheti a tervezett megszorító csomag. A The Guardian gazdasági szerkesztője, Larry Elliot megjegyezte, hogy a világ- és az angol gazdaság helyzete nem teszi indokolttá ilyen szintű csomag megalkotását, s ez újból recessziót, majd munkanélküliséget és lassú fejlődést hozhat maga után.

A csomag hallatán még Barack Obama is szót kért. Mint tudjuk, Obama pont az ellenkező utat választotta országának: az egészségügyi biztosításról szóló törvény soha nem látott módon növelte a szociális hálót. Az amerikai elnök levélben hívta fel a brit kormányfő figyelmét arra, hogy a hasonlóan elhamarkodott megszorítások könnyen okozhatják a válság következő, még nagyobb hullámát. De Cameront nem hatotta meg a levél, ő a szigorú költségvetési politika mellett tette le a voksát.

David Cameron (World Economic Forum/Flickr)