Mennyiért adja el egy szocialista a mamáját?

A kérdés nem is az, hogy eladják-e, hanem hogy mennyiért? A nyugdíjvita és az ingatlanadó kapcsán érdemes feltenni a kérdést, mert ahogy ezekben viselkednek, az a választók alapos hülyének nézése. A választók talán tényleg hülyék és ezért tehetik meg? Szeretnénk hinni, hogy nem. De a tény az tény: megteszik.

Szombattól úgy hívják a nyugdíjasok szerződéses védőszentjét, hogy Mesterházy Attila. A kis szent (sokan jobban szeretnék, ha mártír lenne) aláírásával vállalta, hogy ha netán valami isteni csoda folytán ők nyernék meg a választásokat, biztosan csődbe viszik a nyugdíjkasszát. Történjék bármi, ők tartják magukat ígéreteikhez, mint ahogy megszokhattuk tőlük. Ez itt tényleg mellékszál, de arra pontos válasz van, mennyit ér egy szocialista miniszterelnök-jelölt aláírása. Az autogramgyűjtők között 2500 Ft-ért lehet ilyet kapni. Az ellenzék vezetőjének aláírása jóval többet ér.

Mesterházyt láthatólag egy csöppet sem zavarja, hogy korábban ők vették el a 13. havi nyugdíjat, ők emelték fel a nyugdíjkorhatárt és csökkentették 8 százalékkal a 2008-től nyugdíjba vonulók nyugdíját. Ezek az intézkedések hosszabb időre javítottak a nyugdíjkassza helyzetén, és a szocialisták nemrég még büszkék voltak ezekre. Bátorságukkal és felelősségtudatukkal büszkélkedtek. De a választók egy fehér lepelbe bújva csak annyi mondtak: HÚÚÚÚ, és máris megtagadták őket. Amikor a fiúk még szovjet háborús filmeken nőttek fel, az élet egyik központi problémájának a „ki mennyi kínzást bírna ki a hazájáért, az elveiért, a barátaiért, az anyjáért?” számított. Vagyis ki mennyiért adná el a mamáját. Mesterházy még nem nézett ilyen filmeket, ellenben Lendvai Ildikó volt az, aki nézette velünk. Neki látnia kéne, hogy a szocik most úgy viselkednek, mint a legrosszabb fasisztabérenc ezekben a filmekben. Még elő sem vették a kínzószerszámot, már vallanak.

Az ingatlanadót is elárulták, pedig szakmailag még neves ellenzéki szakértők is támogatják, és igazi politikai hős, aki ezt be merte vezetni. A szocik azonban rájöttek, a hős szerep nem nekik való. Ők inkább csak csendben bizniszelnének tovább, ahelyett, hogy a reformok mártírjainak szerepét játszanák. Ma már úgy próbálják beállítani, mintha ők soha nem lettek volna ingatlanadó-pártiak. A választók emlékezete meglehetősen rövid, de talán emlékeznek, hogy a szocialisták szavazták meg az ingatlanadót. Amit mellesleg én elméletileg támogatok. És az elméletileg nem azt akarja jelenteni, hogy csak akkor, ha rám nem vonatkozik.

Azt még valahogy feldolgozom, hogy a nép elfelejtette, hogy ki szavazta meg az ingatlanadót, az viszont komolyan aggaszt, hogy a szocialisták maguk nem emlékeznek. Vannak ugyanis jelek, hogy kollektív tudathasadás állapotába estek. Annyiszor kellett mást tenniük, mint amit jónak tartottak, annyi ideig tűrték a Gyurcsány nevű félkarú Machiavellit a nyakukon, hogy egyszerűen megzakkantak. Elvesztették józan ítélőképességüket, identitásukat, nem tudják, mi a jó és mi a rossz. Ezért beszélnek össze-vissza, és fogalmuk sincs mit mondtak tegnap. Végül is sokuk a kommunizmus lelkes híve volt, cenzorok, pufajkások, III/ ez meg azok. Aztán reformerek lettek, és Marxból megtartották a tőkét, ahogy Antall mondta. Szerintem mégis az tett be nekik, hogy egy ilyen zavarodott embert, mint Gyurcsány évekig istenítettek, tévedhetetlennek hittek. És amikor kiderült az igazság, hogy csak valahogy lerázta az ápolóit, még mindig felrakták a negyedik helyre a listán.

De lehet, hogy csak mentegetem őket, és valójában csak olcsón eladták a mamájukat. A felvetés annál is jogosabb, mert Mesterházy még a mamáját is bevetette a nyugdíjasok újabb átveréséhez.