Ilyen VOLT
Négy napig mindennap koncertek, különböző színpadokon: OTP, Mr2, Soproni, MOL, MTV és még sok másik. Vannak sokan mások. Rengeteg fiatal, minél koszosabb, annál lelkesebb fesztivállakó. Járnak-kelnek a harminc fokban, árnyékról árnyékra, sátorról sátorra. Ahogy közeledünk a VOLT területéhez, egyre több embert látni a fűben üldögélni. Vidámság van és nyár. És iszonyú meleg, de szerencsére én tudok a Civil Zónáról, ahol napközben is lehet hűsölni, míg a koncertek el nem kezdődnek.
Hűsölünk is, és irodalmi sátrat szervezünk. Hajtűkanyar és Erlinpáholy irodalmi csoportok. Olvasunk, írunk, beszélgetünk, a Sopronkőhidai börtön sátra mellett vagyunk, fesztiválozó rabjelöltek masíroznak keresztül a hangos közös versolvasáson. Közülünk is bemerészkednek néhányan a börtöncellába, az egyik vendégünket pedig (k.kabai lórántot) felesége bilincsbe verve hozza vissza közénk. A mellettünk lévő filozófusoktól húztunk napi erényt. Pontosság, akaraterő, kitartás, megkülönböztetőképesség vagy valami hasonló jutott az irodalmi sátor tagjainak. Aztán ezt gyakorolhattuk is, egyesével meg közösen is.
Ez a közösség a legjobb a VOLTon. Nincs olyan, hogy egyedül vagy, mert ha szomorúan sétálsz éjjel a koncertek alatt, akkor odajön valaki, „szia, hogy vagy, boldog állat?”, megkérdezi, hogy keresel-e valakit. Ha fiúkat, akkor szerzek neked egy társaságot mindjárt, mondja, és tényleg szerez. Bárki bárkinek ad az ételéből-italából, és bárki bárkinek a fülébe kiabálja a dalszövegeket a koncertek alatt. „A többiektől szép az élet” vagy „Van-e szándék”. Kihagyhatatlan szinte minden koncert, amit meg épp kihagyok, azt is hallom fél füllel – például a Nagyszínpad koncertjeit az OTP-sátornál. Ez kicsit furcsa megoldás, de egész érdekes Tankcsapda szüneteiben hallgatni Kiscsillagot.
Mindennap olyan poros a lábam, mint máskor egész nyáron nem, pedig az már szint. Nincs víz a közelben, úgyhogy a szomszédokat kérjük meg, locsoljanak le minket is a permetezőjükkel – remélve, hogy még nem használták növényeken. Közlekedésbiztonság-sátor egyébként, ki lehet próbálni, milyen 16 km/h-val beleszáguldani egy falba. Nem próbáltam ki, de állítólag fáj. Lehet még teszteket töltögetni a halálról, a boldogságról, az atomreaktorokról, beszélgetni Jézusról és a környezetvédelemről. Mindezt a Civil Zónában, aztán ha kezd lemenni a nap, gyűlnek a szúnyogok és a népek, visszatérnek a strandolók, felébred mindenki, és kezdődik az igazi nyüzsgés, az igazi éjszaka. Ha mindenhol ott akarnánk lenni, öt-öt percet tölthetnénk egy-egy koncerten, de megelégszünk a nagy kedvencekkel is. Most nem sorolom fel, kik voltak, sokan csináltak nagy bulit. Hajnalig, pedig negyedik nap már tényleg mindenki alig állt a lábán.
Legjobb a kortárs írókkal táncolás volt az Irodalmi Sátor előtt. Meg a tombolás Prodigyn. És a legjobb hallgatni, ahogy egy operaénekesnek készülő lány verset szaval. Meg csákót hajtogatni a legjobb. „Mindenhol jó, de legjobb Sopron”.
(Fotó:Tóth Noémi)
Szóljon hozzá!
Bejelentkezés