Kispál és a Bor(z)

Forrás: www.sziget.hu

A záró akkord után irány Jekl Flóra. Egy lágyan buborékoló villányi frizzantét tölt a pohárba. Egy Szent Gaál bikavér válogatás a vége. Ébredés egy régen próbált ágyban. Puha volt. „És a végén mindenki összeáll egy képpé”.

„Tisztelt nézők, és rádiót hallgatók itt a világ végén” - vagy inkább Budapest szívében, itt a Szigeten - a Kispál nyomott egy nagy fotót. Állítólag egy utolsó közös fotót. Van azért egy sanda gyanúm. Lesz még összkép.

- Hol vagytok? Nem hallom!

- Nagyszínpad.

- Mit mondtál? Zen?

Legyen sms! Megvagy! Hát így nem könnyű. Ledobtad a hajad. Ja, hogy még februárban. Én meg hátulról majdnem átöletem egy vadidegent. Örült volna neki, mint Jekl Flóra frizzantéjában a buborékok a bornak. Harmonikus egy ital. Könnyed Szigetelés. Majdnem sörmentes este.

- Jó ez a Kleopátra frizura.

A nagyszínpad környékén 20-30 percbe kerül egy nagyfröccs. Sokan vagyunk. Jó ez így. Szódával bolondított rozé. Életet ment. Na, csapjunk bele a húrokba! „De szeretnék én is, hej jó sokáig élni / Nézni, hogy lesz lánykából nõ aztán meg néni /És amikor öreg leszek s iszonyú tapasztalt /Elindulok fölfelé de lerúg egy angyaltalp” Az angyalcsajok eksztázis közeli állapotban. Talpuk alatt porozik a ritmus. Villan a vaku. Facebook fotó lesz belőle. Már ők is a hátsó sorban tombolnak. Harminchoz közel itt a helyük. Boroznak. A Szigeten is. Luka Enikő soproni borásznak ez mindentől messze, de a „szívhez közel” lenne. És palackba zárná. Ahogy tette egykoron. Egy hordóválogatás markáns cabernet sauvignon és puha zweigelt házasítás. De ő most nincs itt a Szigeten.

Lovasi már beleélte magát. Egy szőke füttyent. Négy ujja a szájában. Elhiszi a csodát. Nem hiszi, hogy vége. Lovasi szakít önmagával és show-koncertet nyom. A lírikus részeknél tétova ölelésre késztet. Az ujjaink összeérnek. Csak egy pillanat az egész. „Csinálj csodát, én meg elhiszem/ Hogy kell egy rendszer, ami nem mozog /És megígérte Anyu is, hogy megkapod„ Megkaptam. Megkaptuk. Az utolsó dal után a frizzantét műanyag pohárban. Jekl Flórától. A csónakháznál. Zavar ez a műanyag pohár, de a hőbörgő németeket látva itt a Szigeten érthető, hogy mindegyik borász így méri a nedűjét. A villányi frizzante Velencébe repít. Flóra mint mágnes vonzza a vevőket.

„Menj haza szépen, látszik, hogy tudod /Hogy meg vagy bolondulva /S holnap ne gyere újra” – 45 ezer embernek nyomja Lovasi. S ha már lekéstetek a Kispálról, még mindig ott van a hungaricum falu sok borásszal. A fröccs után meg jöhet egy komolyabb műfaj. „És most nincs más, hát jöjj elő” És előjött. Kinőtt a földből a Szigeten egy mini borfalu. A koncertet egy Szent Gaál bikavér válogatással vezetjük le. Fűszerességet, tüzességet, magyar virtust hoz. Pont azt, amit ígér a hátcímke. Olyan, mint Lovasi és a Csík Zenekar a Mulató nótával. „Ez száraz fehér, de amúgy mindent szeretek!” Most a mindenen túl egy szekszárdi vöröset. A lágy savakat elegancia és karcsúság kíséri.

Reggel van. A telefon ébreszt. Ismerős az ágy. A karcsúság a fürdőszoba tükrében a négy óra alvással barátkozik. Délben talán már mosolyogni fog. Búcsúkoncerten voltunk. Kispál és a (Bor)z.

Utószó:

„Énekeljük el azt, hogy vége/Nem járunk ki többet rétre/Nem úszunk többet a strandon/És nem borozunk már többet a gangon”