Egy rozé arcai

| |
2010. augusztus 1., vasárnap 08:41

Régen jártam romkocsmában. Nagyon meleg volt azon a napon. A budapesti beton este tíz után is 30 fokon izzott. Tuti, hogy ilyenkor rozét kell inni. Janus nap volt. Egy Pinot Noir-ból és Cabernet Sauvignon-ból életre kelt természetes könnyedség csúszott le a torkomon. Közben ismerkedtem a villányi borvidék pincészetével.

Forrás: Janus Borház

Fogasház a hely neve. Állítólag azért, mert korábban fogorvosi rendelő működött a körfolyosós Akácfa utcai bérházban. Hogy ez legenda vagy a valóság az mindegy, mert ide ismerkedni járnak a fiatalok. Olyan ez, mint a többi budapesti romkocsma. Este 10 után már teltház. Melegítenek. Poharaznak. Bár az éjszaka éjfél után kezdődik. A dj ezerrel nyomja a zenét. Néha azt sem hallod, hogy mit mond a melletted álló.

Szomjasan térek be a kapualjba. A Janus Borház egyik tulajdonosa vár. A pultra támaszkodva beszélgetünk. Néha egymás aurájába hajolva, hogy halljam is, amit mond. A Janus Borház a villányi borvidék nyugati kapujában, a Tenkes-nyeregben 12 hektárt telepített. Onnan érkeznek a borok. Rozéval indul az este. Először ismerkedek a boraikkal. A rozé 80% százalékban Pinot Noire, 20 százalékban Cabernet Sauvignon. Elsőre szomjoltásra való könnyed itóka. Az illata nem terít le. A hagymahéj színe kellemesen villan. A pultból érkező fénycsóvák át- meg átfestik, csak sejteni lehet, milyen mondjuk egy tóparti szieszta után természetes fényviszonyok között. A szomjoltó kortyok után eszembe jut a délutáni Balaton feszített tükrű vize. A 26 fokos már-már termálvíz lágyan ölelt az úszás közben. Újabb tempó és eszembe jutott egy pislogó szempilla. Egy összegyűrt, nedves lepedő. A kellemes sportolás után ebből kellett volna egy fröccsöt nyomni. Van ebben a borban egy jó adag természetesség. Az egyszerűségével akar meghódítani. Illata nem emlékeztet a könnyű lányok erős parfümjére. Olyan, mint egy romkocsmás buliban a sarokban meghúzódó egyetemista, aki nem azért nem tolja teli az arcát sminkkel, mert nem tehetné meg. Nem! Azért, mert így természetes. Tudja, hogy így is szép. Így is hódítani fog. És már mosolyog is a sarokból. Szomjas áldozatáról fantáziál. Egy könnyed, már-már málnaszörpös, finom savakkal és kellő széndioxiddal tálalt bor valahol egy albérleti szobában, ami akár itt is lehetne a Fogasházban. Finom kis bor. A fiatal lány a sarokban a kulturális élvezetek kísérőjeként gondolatban letép egy epret. A fogai között szétroppan. És tudja, hogy ez jó.

 

Küldje el ezt a cikket |Nyomtatás |Szóljon hozzá! / 0 komment

Szóljon hozzá!

Bejelentkezés