Pirosbor – piros pont

Zamárdiban 3nap/2 éjszaka 2 fő részére egy 7 éves gyerekkel 51 000 Ft helyett 73% kedvezménnyel 13 490 Ft-ért a Hotel Família jóvoltából

Csillogó és fénylő, mint a szombat délelőtti Balaton parti idő. A májusi nyárban reneszánszát éli a bringázás. Csúcsforgalom a Balaton parton. Jó látni, de jobb elfeledni a déli parti bringautak minőségét. Tekerni azért jó. Most Szőlőskislakra a fazekasból lett borászhoz tartunk. Igazából Balatonboglárra, hogy be tudjátok lőni. Zamárdinál az éhségtől leszédülünk a bringáról és beszédülünk a Mauroba.

- Buon giorno! Buon giorno! Buon giorno!

Nem tudom hány Buon giorno jut itt egy pincérre/vendégre, de azt igen, hogy furcsa mód pont egy olasz tudott itt kultikus gasztronómiai szentélyt építeni. Másoknak cacofonia, nekem zene a fogadtatás, ahogyan minden betérőt minden pincér köszönéssel üdvözöl és búcsúztat. A pincér végtelenül udvarias. A merülő telefon-problémát egy pillanat alatt orvosolja. Az ötödik percben már az olasz nyaralásairól beszélgetünk. Otthon vagyunk. Késői reggeli helyett dél előtti ebéd. Levegőt sem tudunk venni és már az asztalon az előétel. Nem kértük, de ez itt ingyen-kötelező. A pármai sonkás pizza is gyorsan elénk repül. Pont olyan, amilyet Olaszországban sütnek. A szekszárdi fehérből fröccsöt kérek, külön hoznak egy kis kóstolót is a borból. Elfogadható, asztali. A pincérek légies könnyedséggel lebegnek és futkorásznak, ha megszólal a csengő. Az ebéd után nehéz újra nyeregbe pattanni. Pompás olasz sziget a Balaton parton. Jók a borok is, de erről majd máskor. Most tekerünk, mert vár Légli. Géza, nem a testvére Ottó, aki idén lett az év borásza.

Ötven kilométer van mögöttünk. Balatonboglár. Parti nyújtózás a tavaszi fűillat szerelemben. Langymeleg fáradtságérzés. Még 4 kilométerre van az első kislaki pohár. Balatonboglár és Szőlőskislak között bringaút van. Fekete puli fogad. Később bemutatkozik. Bogárnak hívják. Ejtőzés a Légli fazekas műhely feletti szobában. Csend. Csak a kocsiba fogott lovak patkói és a puli vakkant bele a késődélutánba. Az első simogató érzés a Légli majorban. Megszomjaztunk. Vályogház. Tornác. Sok fa és régi tégla vesz körül. Az akácillatból előkerül egy komondor. Pötyi is a társaság része akar lenni. Géza tölt és tölt… Úgy négy órán át. A Kislaki Bormanufaktúra egybenőtt a családi házzal. A gyerekek futkároznak és házi bodzaszörpöt kérnek. Mi rozét. Nem pezseg. Nem az a mindennapi tétel, ha csak annyiban nem, hogy ez Géza egyetlen fajélesztővel készített bora. Innen már csak olyan ital kerül a poharunkba, amit úgy készített, ahogyan a nagyapák. A vadélesztők a szőlőben és a pincékben teremnek. Azok dolgoznak. Mini kezében szomjoltó pohár, de Géza feleségével hamar eltűnnek valahol a hatalmas, természet formálta udvarban, vagy inkább parkban. Jut eszembe, itt nincs kerítés a házak körül. Ahogyan valószínűleg egykoron sem volt. Szabadság érzés van.

A teraszon egymásra nézünk. Géza mosolyog.

- Most, hogy elmentek a nők beszéljünk a lényegről – mondjuk egymást kiegészítve, amíg a hölgyek a „kimaradt” elmúlt éveket járják be. Géza már hozza is a Pirost. Siller bor 2010-ből. Ropogós savak, piros bogyósgyümölcsök játszadoznak, kellemes aromák. Géza társaságában kezdem elhinni, hogy 100 százalékban mégsem kell leírni a 2010-es évjáratot. Azt mondja, hogy fröccsnek sem utolsó. Mondjuk azt, hogy mindent kihozott az évjáratból. A borokat ott kell megkóstolni, ahol teremnek. Ott tudod értelmezni, megérteni őket. Megérteni az embert, aki két kézzel beáll a sorba nem egyszer, nem kétszer. Évente úgy harmincszor. És most majd szőlővesszőket bujtat a huzalok közé. Közben feltekint az égre és a Badacsony felől érkező felhőket kémleli. Drukkol, hogy süssön a nap. Mert a szőlő ilyenkor már a meleget szereti. Pirosbor. Piros pont. Erre mondják, hogy itatja magát!

A fehérsor egy 2010-es Birtokborral indul útjára. A Rizlingszilváni, Királyleányka és a Chardonnay társaságból szerintem Chardonnay a hangadó. Tisztességes, de lassan megpörgetjük a naptárt. Lendületes savakkal és krémes ízekkel köszön be a 2009-es év egy Vitéz Chardonnay-val. Na már most, itt be is fejezhetnénk, mert Vitéz nekem az egyik kedvencem marad akkor is, ha átkeresztelik, mert ezentúl új ültetvényről érkezik majd a szőlő.

Valahol ennél a pohárnál kér belépőt egy újabb csapat. Egyre többen ülünk a teraszon. Gézával egy nyugdíjas vendégnek meséljük el, hogy miért ne vegyen ezentúl chilei borokat. A csökkenő magyar szőlőterületekkel nem lehet teljesen meggyőzni, bár a végén bevásárol a kislaki vörösökből. A hittérítő reménye ez. Mi meg a sokadik pohárnál tartunk. A Pinot noirnál már csak őszintén tudunk beszélni a magyar borászok sorsáról. De ehhez kell ez a rubint piros szín, az összetéveszthetetlen illat és a papája által telepített diófa sor susogása. Itt minden a természetről szól.

A fűszerességét az erdő illata kíséri és most nem zavar, hogy Géza általában nem túl sok ideig tartja hordóban a vörösöket sem, inkább az illatra és a savakra hajt. Nem baj, érjenek a palackban. A 2009-es Merlot az est koronája. Nekem egyébként is királynő ez a fajta. A bársonyba öltöztetett királynő szépen kerekített lágy savait a Jánoshegyről hozta. Azt már korábban is tudtuk, hogy nagyon jól él ezen a tájon. Megéheztünk. Csípős szalámi kerül az asztalra. Mellé magyar bagett. Frenetikus házi ízek nyomják el az újabb korty előtti illatokat. Már nem kóstolunk. Csak poharazgatunk. Pötyi, a komondor is elalszik. Vár a támlás ágyakkal berendezett szoba.

A borokkal feltüzelt éjszaka öleléséből hajnalban izzadtan ébredünk. Irány a szőlő. Másnak dologidő, nekünk egy kis történelmi utazás e tájon. A domboldalban, ahol egykoron vályogházakban emberek éltek és szőlőt műveltek. Mára már kihaltak az öregek. A panoráma ránk maradt.

Itt kinyílik a látótér. Keszthelytől Badacsonyig a lábunk alatt meséli el a dűlők történetét. Vagy éppen a Nepomuki Szent János szobor évszázadait, amit nemrég talált Géza, amikor nekilátott a tereprendezésnek, hogy az új ültetvényeknek alapot teremtsen. Most felújítják és visszahozzák ide a gyónási titkok mártírjaként emlegetett szentet. Mert ez is szertartás, ahogyan a jánoshegyi bor kóstolása. Ahogy kezdem megismerni Gézát, hamarosan itt fent a domboldalban is egy kellemes teraszt épít majd. A szentről mintázott szobrokat többnyire a folyóvizeknél helyezték el, mert az úton és vízen járók védelmezője volt. Mintha minket is oltalma alá vett volna, mert a vasárnap érkező esőt elkergette a Balaton partról. Kicsit szeles, de száraz volt a bringás hazaút.