Az érintetlen elérhető

| |
2015. november 18., szerda 20:17 | Frissítve: 2015. november 18.

Csak az tudja értékelni az új borokat, aki kóstolt már pincében. Megérti a bor fejlődési szakaszait. Bele tudja látni a jövőt, vagy csak egyszerűen elfogadni, hogy most, ilyenkor novemberben csak stílusgyakorlatok kerülnek még a poharába. Sajnos a magyar borfagyasztók nagy része még nem ilyen. Még, de reméljük tanul.

Játssz és nyerj borvacsorát!

Keresd a nőt!

Bevallom, jó tíz éve Párizsban sem szerettem a beaujolais-t, de mindig megkóstoltam. Olyan megerőszakolt marketing-történetnek éreztem ezt az egészet. Aztán betört ide hazánkba is ez az újbor őrület, mert benne van a magyar borászban is a vágy, hogy minél előbb megmutassa, mit hozott az esztendő. Na jó, legyen. El kell ezt fogadni, ahogyan a Márton napi liba- és borkóstolót, miközben tudjuk: nem attól fogunk éhezni, és nem attól fogunk szomjúzni, hogy nem eszünk libát, nem iszunk újbort azon a bizonyos napon. A Dél-balatoni Borút Egyesület is Márton-napi újbor-bemutatót tartott, felvonultatva a borászok legjavát. És miközben a lelkem tiltakozik ez ellen, mert érjen meg az a bor, akkor álljanak elő vele, mégis azt mondom, hogy jó az, ha a szüret után felszínre jönnek a borászok a pincékből, mesélnek az amúgy tényleg jó 2015-ös évjáratról, és egy kicsit kóstolunk, kvaterkázunk. Ráadásul a rozékhoz idén hamarabb szüretelték a szőlőket, így azok, még ha frissek is, már lassan ihatóak. Akkor kezdjük az inkább nyári italnak számító borokkal, ha már amúgy is egy majdnem nyári novemberi napra esett a dél-balatoni borkóstoló, amit egy csodás helyszínen, a kéthelyi Kristinus Borbirtokon szerveztek meg. Igazából a kóstolt rozék közül bármelyiket elszopogatnám 30 fokban a Balcsi déli partján, de nekem idén Bujdosó Mentőve és a Kislaki Bormanufaktúra rozéja tetszett leginkább. Ez utóbbi bor jegyzőjének, Légli Gézának ez az egyetlen itala, amit fajélesztővel és nem természetes élesztővel, vagyis kvázi nem naturálisan készít. És ha már Gézánál tartunk, hozott egy vörös újbort, ez amolyan beaujolais bor, merlot-ból. Sietni kell, ha meg akarod tudni, hogy milyen, mert egy részét már el is adta, de csak annak ajánlanám, aki már kóstolt pincében újbort. Érintetlen a neve, és ez mindent elárul, beszédes. Szüretelt (két különböző időben), préselt, fejtett, palackozott. Ilyen egy vörös újbor a maga nyers szépségével.

A felvezetőm ellenére, azért jók mégis az ilyen újbor bemutatók, mert megismer az ember „kisebb” meg nagyobb pincészeteket amelyek, ha technológiai, acéltartályos, irányított érleléses bort is készítenek, nagyon jól iható nedűket zárnak a palackokba. Ilyen a budapesti székhelyű, de Balatonbogláron szőlőt termelő Várszegi Pincészet. Olaszosan ropogós, magyarosan illatos bubis csabagyöngye szőlőből készített gyöngyözőboruk nagyon szőlővirágos illatával igazi női szívrabló. A Katona Pincészet semillon bora még egy nagyon kezdeti állapotában volt, de ezért a Magyarországra nem jellemző fajtából készült borért vissza fogok járni, ha egyszer forgalomba kerül. Rádpusztán viszont egy nagyobb, 85 hektáros birtok több tulajdonossal készít kitűnő reduktívakat, a szőlővirágra emlékeztető címkés borokat kell keresni. Ők is a reduktív vonalat tolják, igaz, a szőlőnek csak egy részét zárják saját palackba. A Fáncsi Pince kötcsei birtokán is reduktívak dominálnak. Ne ijedjetek meg, ha azt olvassátok a címkén, hogy Zöldbor. A fene tudja, hogy ez jó üzenet-e, a Zöldveltelinire utalnak, ami robbanékony savakkal arra kér, hogy készíts hozzá egy salátát, és már is visszatért a nyár.

Végül itt van az a pont, amikor elnézést kell kérni a többi borászattól, amelyik most kimarad, de ti keressétek fel majd őket is, például a Pócz Pincészetet a balatonlellei Kis-hegyen, mert nem csak fantasztikus panorámát kaptok majd, hanem egy kicsit valóban úgy érezhetitek, hogy magyarok vagytok, amikor kinyitnak nektek egy csavarzáras bort, ugyanis a kupakokon a magyar zászló látható. Ezt a marketinget az osztrákok már régen használják, jó hogy nálunk is meghonosították a természetes magyarságot. Vagy Bogláron ott vannak Hujberék, ahol kitűnő chardonnayt ihattok.

A Balaton egész évben nyitva tart, hirdeti a part melletti vállalkozók egy része. Nehezen megy ez, de pont ezért a végén térjünk vissza a házigazdákhoz. Az Ax&Ax borászatot Kristinusra keresztelték, mert egy tulajdonos kezébe került a kéthelyi csoda. Florian Zaruba, a rendezvénynek helyet biztosító dél-balatoni Kristinus Borbirtok ügyvezetője köszöntőbeszédében azt mondta, a korábban Ax&Ax márkanéven működő borászat is elkötelezett az összefogás mellett, és a Dél-Balaton egyik exkluzív helyszíneként a jövőben is a régió ismertségének növelésében kíván szerepet vállalni. Vállal is. Tavaly úgy harminc rendezvényük volt, például neves előadók koncerteztek az amúgy valószínűleg ilyenkor télen kihalt településen, miközben a közönség jobbnál jobb borokat kóstolhatott. Majd mesélek még erről a település végén található über-modern pincészetről, most csak ennyit: náluk az „új ruhába” öltöztetett nagy vörösöket kóstoltam. A 2012-es Kristinus klasszikus bordeaux-i küvéjük egyszerűen lecsapott ránk, nem véletlenül, SAS névre keresztelték. Száraz, mély tónusú, vörös bogyós gyümölcsökkel, túlérett cseresznyés jegyekkel és végtelen étcsokis édességgel búcsúztatta a novemberi nyarat. De ti ne búcsúzattok el a Balcsitól. Látogassatok el Kéthelyre télen is, mert olyan borászatot még nem láttatok, ahol nem csak jó borok vannak, hanem egy moziterem is.

 

Küldje el ezt a cikket |Nyomtatás |Szóljon hozzá! / 0 komment

Szóljon hozzá!

Bejelentkezés