Ha egyszer ittál valami szépet…

| |
2014. október 10., péntek 19:24

Nem tudom letagadni, hogy Balaton-függő vagyok. Engem bármelyik évszakban magukkal ragadnak a tó körüli falvak, városok, emberek és természetesen a jó borok. Ezért másztunk fel a Csobáncra, hogy megkóstoljuk Beöthy János rajnai rizlingjét. S ha már arra jártunk, akkor benéztünk Liszkay Misihez is Monoszlóra. Misi szokása szerint zongorázott nekünk, miközben cabernet francot töltöttek a poharunkba. Badacsonyt nem lehet kihagyni. Laposa Bencénél egy magyar kuriózumot kóstoltunk, egy kéknyelűt, amit csak ezen a vidéken termesztett szőlőből készítenek. És a sok balatoni bor közé bekerült egy tokaji is. Bárdos Sarolta Birtokbora, aminek a tokaji borvidéken természetesen furmint az alapja.

Nyerj egy két személyre szóló borkóstolót a Bodri Pincészettől!

Egekbe dícsért vr a Vabrik Pincészettől!

A cikk először a Taxi magazin print változatában jelent meg. Ha tetszik, akkor csatlakozz a Taxi magazin Facebook oldalához, vagy keresd a print változatott a budapesti taxikban!

Engem különösen nem hoz tűzbe az, ha valaki a Terra Hungarica Excellence charta szerint gazdálkodik, készíti a borait. Ez amolyan természetes borkészítés, jelentsen ez bármit. Így készíti a borait Beöthy János is. Egyszer valamikor azt írtam: a bor és a nő legyen természetes, mert nekem úgy ízlik. Most sokkal inkább tűzbe hozott az, ha egy kiváló rajnai rizling került a poharamba. Janosh von Beöthy (Beöthy János) 2011-es bora a Csobánc-hegy vulkanikus talaján szüretelt szőlőből készült. A palackon a családi címer az évszázados hagyományt jelzi. Csak egy csavarzártól kell megszabadulni – de ez senkit nem zavarjon, teljesen természetes már ez a palackozási forma a mai világban – és máris a poharunkban landol egy közepes alkoholtartalmú bor. A tájra jellemző minerális jegyek mellett csak nagyon finoman van jelen a rajnaira jellemző petrolos jelleg. Harmonikus, de egyben karakteres savak, szőlővirág, citrus és egres, a végén pedig nagyon kellemes sós íz, ami miatt egy spenótlevélbe tekert vajon sült Szent Jakab-kagyló mellé tudnám leginkább elképzelni ezt a bort. Idő kell neki, hogy teljesen megnyíljon és megmutassa magát. Mondom, olyan, mint egy szép nő, aki az elején zárkózott, de ha meghódítod, mindent ledob magáról. Ennek ellenére ez egy férfi bor, amit a nők csak akkor fognak megérteni, ha főznek hozzá úgy, mint János párja, Angyalosy Kata a saját, budaörsi lakáséttermében. Ott is megkóstolhatjátok, meg számos budapesti menő étteremben, de azt bizton mondom nektek, hogy a legjobban akkor fogjátok értékelni, ha megmásszátok a Csobáncot.

Ha egyszer ittál valami szépet, az megragad az agysejtjeidben és mindig ott fog maradni. Nekem ilyen ez a Tokaj Nobilis Birtokbor, amit Bárdos Sarolta tokaji borász engedett az élet útjára a kezei közül. Nagyrészt furmint, hozzá egy leheletnyi hárslevelű. Hordó és tartály vegyesen. Körte, őszibarack és méz az illatában, a hordó vaníliás jellege csak éppen hogy beköszön. A Barakonyi dűlő és a Csirke-mál szőlőinek levét házasította. Könnyű és érthető, de ugyanakkor nagyon komplex bor. Szájban hosszú lecsengés, a riolitos talaj minden jegye visszaköszön. Nőktől nőknek, de férfiaknak is ajánlott. Talán nem is kellene ezt tovább ragozni. Kerek savak támasztják alá, olyan nagyon nyugodt világot hoz, mint amikor a közös vacsora után az anya öleli gyermekét, az apa meg elmosogatja a tányérokat, és teszi ezt boldog mosoly közepette. De amikor a gyerek már alszik, újra belekortyolnak Tokajba. A folytatást a fantáziátokra bízom. Ezt a bort a budapesti Kossuth téri Smúzban is megkóstolhatjátok, de mint mindig – azt mondom nektek, hogy látogassatok el Bodrogkeresztúrra, mert ott igazán jó poharazgatni, ahol a bor született.

Mára már kezd megszokottá válni, hogy szép vörösborok nem csak Szekszárdon és Villányban, esetleg Egerben készülnek. A Balaton-felvidéken Liszkay Misinél jártunk. A Monoszló határában lévő birtokán – amely vetekszik a toszkán agriturismókkal – szokása szerint zongorázva fogadott minket. Poharunkban egy Giulia névre keresztelt cabernet franc. Ennek a 2012-es bornak az alapanyaga a mediterrán mikroklímájú Káli-medencében termett. Nem túl testes, inkább elegáns vörös és ez nekem nagyon bejön. Cseresznye, piros bogyós gyümölcsök, a hordó csak éppen hogy beköszön. Étel nélkül is jól iható, de vadhúsok mellé passzol igazán. Mégis egy könnyed vörös románc ez, a kiváló minősítésű Pangyér-dűlőből. Liszkay Misi mintegy ötven év világjárás után tért haza és 63 éves korában alapított a Balaton-felvidéken egy olyan birtokot, amilyenből még sok kellene. Ha ellátogatnak hozzá a borkedvelők, többnyire szájtátva állnak, és a medence partján egy pohár borral a kezükben ráeszmélnek, hogy milyen kincseket rejt ez az ország.

Laposa Bence és testvére, Laposa Zsófi a modern borkészítés és a vidéki hagyomány ötvözetét hozza biztos kézzel. A poharunkban lévő kéknyelű egy ősi magyar szőlőfajta, amit kimondottan csak Badacsonyban termesztenek kicsi területen, de nagy potenciál van benne. Nagyon trendi a csomagolás. Jó kézbe venni a palackot, a nyakán ott a diszkrét Laposa Borbirtok felirat. A már említett magyar hagyományt egy igazán elegáns címkével öltöztették fel. A kéknyelű szőlő női virágú, ezért termékenyülése bizonytalan, az idegen beporzás a szél segítségével megy végbe. Innentől ugyebár ez már majdnem olyan, mint egy pajkos szex a szőlőben. A bor halvány citrom színű. Illata fehér húsú gyümölcsökre, csonthéjasokra, citrusokra, zöldfűszerekre emlékeztet. Mézes beporzós, behízelgős, mint a nő, de a végén ott vannak a tanúhegyek ásványai, amelyek karakteressé teszik ezt a bort. Még a Budavári Borfesztivál esős napjaiban kóstolva is felüdülést jelentett, de igazából olyan panoráma kíséretében érdemes belekortyolni a kéknyelűbe, mint amilyet a Laposa Birtok terasza nyújt. Lábad előtt a Balaton. Kell ennél több?

 

Küldje el ezt a cikket |Nyomtatás |Szóljon hozzá! / 0 komment

Szóljon hozzá!

Bejelentkezés