Nászéjszakák, pezsgős reggelek

| |
2014. augusztus 28., csütörtök 12:54

Ha szeptember, akkor irány a Budai Vár. A Budai Borfesztivál mindig széles skálán vonultatja fel a magyar borászatok színe-javát. Azokkal a borokkal, amiket ebben a hónapban mutatok be nektek, nem biztos, hogy találkozni fogtok a Várban. Elmegyünk a Mátrába, belekóstolunk egy kicsit az őszi Balatonba. Nem hagyjuk ki Tokajt sem, de most Somlón érünk majd a csúcsra. Lehet, hogy tudjátok, a somlói szőlőkből készült Nászéjszakák boráról a XVIII. században az a fáma járta, hogy garantálja a fiú utód nemzését, és a férfiasság megőrzését. Ezért itták állítólag nagy mennyiségben a Habsburg-ház tagjai. De még mielőtt elmerülünk a mineralitás világában, bemutatok nektek egy tehetséges fiatal magyar borászt.

Isteni reduktív borok Tokajból!

Paintball és Vabrik borok Kajászón!

Babiczki Laci a cabernet franc borával nyert a 2014-es Talentométer, fiatal magyar borászokat felfedező versenyen, de én most tudatosan egy másik palackot nyitottam ki tőle, egy pinot noirt. A Mátrai borvidék szívében elterülő Gyöngyössolymos kiváló déli fekvésű vulkanikus talajú dűlőiben született meg, ez a nagyon kerek, és remek áron kapható vörös. Használt, kis tölgyfahordóban érlelte 12 hónapig a bor felét. Ezért ne is keressétek benne a barrikolt jegyeket. Nem is állna jól neki a fa. A pinot világos rubin színű. Selymes tanninjai lágyan ölelnek, és akkora a teste, ami pont elég az élvezethez. Kicsit rusztikus, fűszeres, gyógynövényes, sok gyümölccsel. A pinot noir amúgy nagyon megosztó bor tud lenni, vagy imádják vagy nem isszák. Ezt azonban inni kell. És ha a Dob utcában található Doblo Borbárban is kapható, akkor oda kell figyelni rá, mert ha valaki, akkor a tulajdonos Popovits Dávid pontosan tudja, hogy kell kiválasztani a legjobb kortyolnivalót.

És akkor a fiatalok kalandja után térjünk át a nászéjszakákra. A 2011-es Nászéjszaka cuvée-t Spiegelberg István háromféle borból állította össze: olaszrizlingből, furmintból és juhfarkból. Végtelenül minerális, tűzkőre emlékeztető, nagyon sós, érdemes levegőztetni a kóstolás előtt, hogy előjöjjenek az illatából a fehér és sárga húsú, érett gyümölcsök. Szájban krémes, a többnyire kemény somlói savak szinte feloldódnak. Annyira somlói, hogy le sem tudná tagadni. Egy sörétes bazalttörmelékes, köves, barna erődtalajon született ez a nagy testű fehér. Stephan Spiegelberg, akit csak Spigiként becéznek borszeretői körben, és aki egykoron Németországban BMW tesztpilóta volt, egy iszonyatosan nagy bort állított össze. Nem véletlen, hogy – információink szerint – a Wine & Spirits magazin a bor készítőjét beválogatta idén az év 100 legjobb nemzetközi borásza közé, a kitüntetést éppen ebben a hónapban veheti majd át, és ezt a bort 92 ponttal díjazták a tengeren túl.

E somlói különlegesség után jöjjön egy másik nem mindennapi ital. Vissy Laci pezsgője igazi kuriózum. Több okból is: egy kézműves pezsgő, Tokajból származik, ráadásul furmintból készítette. 36 hónapon át hagyományosan érlelte. A Vissy egy terroir pezsgő. Nagyon elegáns, olyan belülről is, mint kívülről a palack címkéje. A buborékok kedvesen játszanak az ember nyelvén, az érleléssel a savak szépen belesimultak az italba, de mégis hangsúlyosan vannak jelen. Illatában és ízében is, az ásványosság mellett, megjelenik egy határozott élesztős jelleg. Halványarany színét elnézve el tudnám képzelni, hogy minden nyári reggelen vele kezdem. De egy ünnepi ebédhez vagy esküvői asztalra is kiváló ital. A budapesti Kossuth téren található Smúzban panorámát is kaptok a hűsítő pezsgős-buborékok mellé.

Az olaszrizling fővárosa Csopak. Ha Csopak, akkor Jásdi István, aki egyike a rendszerváltás után újjáéledő Balaton-parti borkultúra megteremtőinek. A poharunkba egy reduktív olasz került. Citrusos, nagyon üde savak, kevésbé jellemző rá a mandulás jelleg, inkább a permi vörös talaj köszön vissza a pohárból. Fröccsnek is kiváló, de ugyanakkor ez egy valódi beszélgetős bor, amihez dukál egy balatoni panoráma és erre Istvánék borterasza kiváló. Lábunk alatt a szőlő, aminek a levét isszuk. Már csak a helyi gazdáktól származó sajt, és az etyeki Árpás Laci sonkája kell, hogy tökéletes legyen az összkép. A magyar tenger szeptemberben is csodálatos, akkor is, ha valami érthetetlen okból augusztus 20-ával „hivatalosan” bezárják a balatoni kaput. Még szerencse, hogy Jásdiék egész évben várják a betérőket.

Küldje el ezt a cikket |Nyomtatás |Szóljon hozzá! / 0 komment

Szóljon hozzá!

Bejelentkezés