Egy filozófus borkalauza

Borra-való koncert, tokaji, szekszárdi, egri és balatoni borok a Curiában!

A kötetet Módos Magdolna és Olay Csaba fordította.

"Könyvemben a borról mint a filozófia egyik kísérőjéről beszélek, a filozófiáról pedig mint a bor egyik melléktermékéről. Véleményem szerint a bor kitűnő kísérője az ételnek, de még jobb társa a gondolkodásnak - vall kötetének Prelúdiumában Roger Scruton (68) angol filozófus, esztéta, esszéista, a kortárs brit konzervatív gondolkodás meghatározó alakja, akit a "lázadó konzervatív" jelzővel is illetnek.

A szerző meggyőződése szerint, "ha a bor társaságában elmélkedünk, idővel nemcsak isszuk a gondolatokat, de kortyonként gondolkodunk".

"A bor tápanyag, ahogyan egy-egy gondolat is az. Ami pedig az életet illeti, a bor a gondolat próbája, a hosszú távú szellemi hatást előrevetítő kóstolgatás. A megfelelő időben, a megfelelő helyen és a megfelelő társaságban elfogyasztott bor az elmélkedéshez vezető út és a béke előhírnöke" - fejtegeti a szerző, aki ír arról, hogy miként oldották meg az alkoholproblémákat az ókori társadalmak, amelyek a vallási szertartások kellékévé tették az italt.

"Ily módon egy isten megtestesülésének tekintették, és a rendbontó viselkedést az isten - nem a hívő - tetteként marginalizálták. Ez sikeres lépésnek bizonyult, mivel sokkal könnyebb jó útra téríteni egy istent, mint egy embert. Idővel a szertartás, az ima és a teológia fegyelme folytán a kezdetben orgasztikus célokat szolgáló bor fokozatosan megszelídült; előbb az olümposzi istenek előtti ünnepélyes boráldozattá, majd a keresztény eucharisztiává, a szentséggel való ama rövid találkozássá vált, amelynek célja a megbékélés" - mutat rá Roger Scruton.

Mint kifejti, az ókori világ nem csupán a vallási szertartást kínálta megoldásként. Léteztek világi lakomák, szümposzionok is. "A görögök nem zárták ki az italt a társadalom életéből, inkább újfajta társadalmat építettek köré. Az persze nem a vodkához vagy a whiskyhez hasonló erős ital volt. Épp csak annyira volt erős, hogy fokozatosan ellazítsa a végtagokat, és feloldja a gátlásokat, aminek hatására az ember mosolyogva néz a világra, a világ pedig visszamosolyog rá" - fejtegeti a filozófus.

A kötet első fele az Iszom címet viseli, amelyben a filozófus ír "bűnbeeséséről", amikor első ízben adatott meg számára egy kitűnő évjáratú francia bor "elmondhatatlan" élménye.

"Éreztem, hogy beleszeretek - nem a zamatába, a növénybe, vagy valami kábítószerbe, hanem Franciaország egy megszentelt darabkájába" - idézi fel élményeit Roger Scruton, aki a Le Tour de France címet viselő fejezetben Franciaország különböző borvidékeiről ír, de hírt ad "más tájak", így a Közel-Kelet és az Egyesült Államok borairól is. A könyv második felében, amely a Tehát vagyok címet viseli, a Tudat és a lét kérdéseit boncolgatja a szerző. Ír a bor jelentéséről, hatásairól és "kognitív" státusáról, ahogy a mértékletességről is. A Kifogások és nyafogások című fejezetben például azt ecseteli, hogy a 19. században nem a politikusok, hanem a magánszemélyek tűzték zászlajukra az iszákosság elleni küzdelmet, és köztük sokakat olyan indulat mozgatott, amellyel "ritkán találkozunk manapság, amikor a társadalmi problémák megoldása állam bácsira" hárul.

"A viktoriánus Anglia jótét lelkeit nemcsak a lepusztult alkoholisták látványa zavarta a városok járdáin, hanem az is, hogy tudták, ennél sokkal több ember iszik otthon, akik boldogan emelgetik poharukat, és bűnük a nyilvánosság számára láthatatlan marad" - ecseteli a filozófus.

A Mit mivel igyunk című fejezetből viszont az derül ki, hogy minden borhoz létezik Platón "megfelelő" dialógusa. Egy finom claret kényelmes tempóban visz át Az államon", (…) a Törvényeknek előnyére válik egy erőteljes burgundi, amely "bátorítja egyes részek kihagyására irányuló, óhatatlanul felmerülő vágyunkat, sőt engedélyt is ad rá". Arisztotelész Metafizikájánál viszont a víz az egyetlen szóba jövő lehetőség. "Lenyelni a valaha írt legszárazabb könyvet - sok folyadékot követel, és egy spártai osztag attitűdjét, miközben legyűröd a szavakat" - vélekedik Roger Scruton, aki Hamvas Béla (1897-1968) magyar író és filozófus, A bor filozófiája - Magyarország borvidékeinek térképével című műve kapcsán kitér a hazai borokra is. Így az 1998-as villányi Pinot Noir-t a kisebb burgundik "hiteles versenytársának" nevezi, s mint a könyvből kiderül, a szerző a szekszárdi Cabernet Franc 2000-es évjáratának egy palackjával öblítette le szomorúságát, amelyet akkor érzett, amikor Roger Scruton megtudta, hogy nem ő az első filozófus, aki könyvet írt a bor filozófiájáról.