Nem leszek vörös!

A Full Food Menu & Cafe-ban 1000 Ft-ért 2000 Ft értékben ehetsz. Klikk!

El nem árult szerelem, mert nehéz lenne ám megértetni vele, hogy ami vörös, az valójában most fehér. Különben is, csak kacérkodás volt. Felhívott. A beszélgetésünket sör követte. A füstös pesti kávéházak világát feledve most mindenhol orgona illat köszönt. Ott ért véget, ahol elkezdődött. Vagy majd kiderül.

A szőlőhegyen kapálnak. Ültetnek. Szorgoskodnak szüntelen. Nem tudsz velük mit kezdeni. Zsigerből jön. Lassan zöldbe borulnak a kordonok. A nap kisüt, majd elbúvik a felhők mögött, hogy aztán újra kisüssön. A természet rendjét soha nem fogjuk megérteni. Mióta is próbálkozunk ezzel? Amikor a Balaton déli partjáról nézem a badacsonyi Tanú hegyeket, mindig egy dolog jut eszembe. Vissza kell térni oda, ahol a föld beszél. Ahol a talaj mineralitása mesél az ősökről. Csak akkor tudod igazán értékelni azt, ami a poharadba kerül. Nem naivitás ez, hanem a kapában rejlő izzadságcseppek megértése. Ha bemész egy CBA-ba, akkor nem fogod érezni, hogy a „termék”, ami a kosaradba került, azért van, mert megküzdöttek érte. Esőben, szélben, viharban. A kosaradban csak a termék marad. És az lesz, amikor elfogyasztod.

Vettem egy Szeremley fehér Pinot Noir-t a fent említett áruházláncban. Úgy 1400 forint volt.

- Az idő számomra nem fizikai mértékegység. Nem a hosszúsága a mértékadó, sokkal inkább a szélessége, magassága és mélysége - szerintetek ki mondta ezt?

Igen. Szeremley Huba, amikor megszületett néhány éve a fia. 85 éves lesz, amikor Koppány érettségizni fog. Olvasom a cikkben. A klikk-világban értelmezhetetlen dzsentri mondta ezt. Ő, aki magát hobbi borásznak nevezi. Akivel ha egyszer leülsz beszélgetni, akkor nem tudod abbahagyni. De a sztorijait inkább mesélje el ő. Én most ezzel a rozéba hajló Pinot-val barátkozom. Az életem egykor volt fele, most azt mondaná, hogy ez a „barátkozom” nem túl sok jót ígér. De a dolgok átértékelődnek. Néha elég egy nem várt telefonhívás, egy tervezettnél hosszabb beszélgetés a nővel a nagykörúton, és máris nem vagy biztos a dolgodban. Ott zsizseg benned valami megmagyarázhatatlan. Ráadásnak itt van ez a Pinot noir. Magyarországon a pinó mindenkit megoszt. Táborokra bont. Szeretem - nem szeretembe tol. Ráadásul most még a szűzies fehérségével akar elkápráztatni. Miközben nézem ezt a majdnem hagymahéj színű szűzies fehérséget, nem tudok elvonatkoztatni Hubától. Ízében kövek és sziklák. Határozott, de nem bántó savak és a vége: mintha egy tökéletesen letisztult értékvilágot tolna le a torkodon. Mindent átértékelsz. A bazaltba oltott napot, a sárba dagasztott esőt, a szél tépte leveleket. Elhiszed, hogy az idő nem fizikai mértékegység. Közelebb kerülsz ahhoz, ami vagy. Közben lágy kerekséggel és melegséggel körül vesz Huba bora. Kékszőlőből fehér bort készítettek. Champagne-ra hajaznak. Rövid ideig tartják héjon, így születik meg ami a pohárban van. Illata rózsabokrokat idéz. Indikátor ő. De érzem, a vulkán kitör. Az érzelmeket csak ideig-óráig lehet kordában tartani. Még szerencse, hogy arisztokratikus a lecsengés.