Bringázz a borért

Jásdi vinotéka, Csopak

Wellness vagy masszázs akár 90% kedvezménnyel?

No, van az úgy, hogy megüzenik: megvettem a vonatjegyet, bringázni fogunk az északi parton. Legyen. A nő dönt… Még az időjósok 30 km/órás szélmámora sem rettenthet el egy kis – már akinek kis – 70-80-100 kilométeres túrától. A MÁV internetes jegyvásárlásán még van mit javítani. A balatoni bringakörúton még inkább. Így tavasszal amolyan háború utáni időket idéz néhol a táj. Fáj. Feledjük, mert itthon vagyunk. Itthon. El akarjuk hinni, hogy ahogyan reneszánszát éli a bringázás, úgy hamarosan ezt mondhatjuk a borozásról is. A tóparti vendéglátósok fantáziát látnak majd a tavaszi nyitásban, mert lesz például visszatérő bringás. És lesznek igazán jó borok egy sarki kolbászosnál is, mert elhiszi, hogy nem föltétlenül olcsójános az, aki bringára pattan. A borászoknak pedig nem kell félniük attól, hogy a bringás az igazoltató rendőrökre mutat, és azt mondja: „Most így Húsvét előtt ismét ránk szálltak. Bocs, nem ihatunk egy pohárral sem”. Éljen a zéró-kétkerék! A végén még két lábon sem mehet haza a T. borfogyasztó. Ugye T. Ház? Ez önmagában megérne egy külön értekezést, de most hagyjuk.

Áprilisban Balatonaliga és Balatonfűzfő között nincs nyitva tartó hely. Fűzfőn, a kedvenc sarki kolbászos-hamburgeres-hekkes-hotdogos helyünkön nem isszuk meg az első hosszúlépést. Nem, mert akkor nem tekerhetnénk tovább. A hekk itt egyébként is magyar hal. Minden magyar ezt eszi. Jól teszi, mert végül is általában „friss” és méltányolandó, hogy szezon előtt – értsd pl. április elején -, meg szeptemberben is várják a betérő bringásokat. Amúgy tényleg szimpatikus, hogy a szezon előtt és után is csatasorba állnak, de a borfelhozatalon javíthatnának, igaz akkor nem lenne akkora a nyereség. És a profit nagy úr! De hagyjuk is, mert megint mosolyogtak, és abból is deficit van manapság. Ezért jó megállni ilyen helyeken. Szél, napsütés. Szél, napsütés. Póló fel, póló le. Az alsóörsi strandsoron az egyetlen nyitva tartó helyen egy gyros és hekk mellé nem iszunk fröcsit, mert nincs. :) A töröknek látszó, magyarul tökéletesen beszélő pultos-tulajnak egyébként ötös, mert nem véletlenül kezdi ő is korán a szezont. Be-betérnek bringások, meg törzsvendégek. Mellékhelyiség majd nyáron lesz, addig kibekkeljük valahogy. Az étek után megbékülünk és elfelejtjük a 100 éves ideiglenes itt tartózkodást. Török bort nem mér. Csak söre van. Hm. A magyar tenger partján járunk.

De szerencsére jön Csopak. Jásdi meg a fejébe vette, hogy a főút mellett található borozójának (vinotékájának) kapuját egész évben tárva nyitva tartja. Nem kell felmenni a Ranolder házhoz (Jásdi Pince épülete). Télen bizton csak vásárolhatsz, de így tavasszal kiülhetsz a széltől védett teraszra is. Naphosszat bort ihatsz. Ehetsz pogácsát, meg majszolhatsz tepertőszsíros kenyeret. Szóval, ha elfáradt a tekeréstől a lábizom, akkor tökéletes hely. A könnyed 2010-es rozéja után pedig bele kortyolunk a 2009-es reduktív „Csopaki rizlingbe”. Tényleg lehetne márkanév, mert a helyi vörösre festett talaj ásványossága visszaköszön. Kerek a világ. Lágyak a savak, de pont, annyi van benne azért, amennyi kell. Már-már minden tökéletes. A nap süt, a gyümölcsök lágyan játszanak. Cesaria Evora tovább lágyítja a hangulatot. Napozás van. Édesem, még 30 kilométer hátra van. A szél borzolja a frizurát. Tökéletes reduktív játék a balatoni tavaszban.