Csiklandozó szerelem

| |
2011. április 4., hétfő 21:43 | Frissítve: 2011. április 5.

Rozé. Könnyű, mint a tavaszi szellő. Elfújja lassan az érzelmeket, miközben újabbak csiklandozzák a lelket. Mi más kell ebben a szeszélyes hol a nyár, hol a tavasz ölébe hajtó hangulatban, mit egy jó rozé. De a tavalyi év nyomot hagyott a bort kedvelők és borászok lelkében. Sebaj, a nők már nekivetkőztek, és ez jó. Jöjjön egy kis rozé hangulat.

Csalódások sora. Ezzel a mondattal ugrasz neki a 2010-es évjáratnak. Előítélettel, de remélve, hogy meghódít. Mustrálod, mint a nekivetkőzött csajokat a Liszt Ferenc téren, de aztán ha magadra maradsz velük egy csendes, esős délutánon, bizony megváltozik a viszony. Megpróbálod értelmezni a helyzetet. A kettőtök életét. Hogy mit is keres melletted, ha eleve leírt e viszony. Ülsz a buborékok tetején. Rhoda Scott zenéjét hallgatod.

A hidegfront borzolja a billentyűket. Nem is rozét kellett volna nyitni. Ejnye, mennyi tévedés.

Valahol az idei első Borjour Magnum környékén Konyári Dani bebizonyította, hogy nincs az az évjárat, amelyik kedvét szegné. Ha a vihar szerteszét szedi a balatonlellei szőlősdombokat, az esők pedig kimossák az érzelem csíráit is, ő akkor is női parfümöt zár a palackba. A legvacakabb évjáratban is jól ihatót. Ha nem csal a memóriám, akkor az a „mindent bele bor” valahol a Cabernet Sauvignon és Franc, Merlot, Kékfrankos, Syrah és Malbec vonalon hozza a friss, gyümölcsös illatokat és ízeket. Hozza. Bókol. Nesze neked 2010. Csiklandozó szerelem ez. De hajt a kíváncsiság.

A húszegynéhány fokos melegben ringó női mellek tudnak ilyen hatásba kergetni. Veszélyes dolog a hűség ellen fogadni. Ezért hűsegem megtartva mondom, hogy mindig az egyik nagy kedvencem volt a Paptag rozé. Ki is nyitottam egyet. Hogy érezze, nem felejtettem el. Pinot Noir-ból gyúrták az egri Juhász testvérek.

Elsőre fröccsnek gondoltam ezt az egrit. Pezseg, mint az ember vére, ha végig megy a virágba boruló áprilisi Városligeten. De zavarba hoz, mert folyton pezseg. És érzem, a 2010-es évjáratot nem tudjuk kikerülni. Mintha fröccs került volna a palackba. Pedig túl vagyunk az ismerkedés szakaszán. Kóstolgattuk egymást. Pezseg. Pezseg. Megspóroltuk a szódát. Megittam egy nagyon jó palackozott rozé fröccsöt. A 2009-es rozéjukat faltam, de a mostani olyan biztonsági kapcsolat volt, amelyikben nem én döntöttem.

Jöjjön Rozi! A Balaton partról és Egerből Szekszárdra váltunk. A Bodri Pincészet „az észak és dél szövetségét” zárta palackba. Az észak gyümölcsössége, frissessége és kellemes savai a dél bájos testével és csalfa édességével kokettál. Kiegyensúlyozott tétel, a 13-as alkohol sem zavar. No, most már jól elvagyunk. Csak ne fújna ez a fránya szél. Azért nem bánom, hogy csiklandoz a szerelem.

Küldje el ezt a cikket |Nyomtatás |Szóljon hozzá! / 0 komment

Szóljon hozzá!

Bejelentkezés