Agyonnyomja a borászt az adminisztáció

A borászoknak akkor is meg kell fizetni a raklap utáni termékdíjat és nyilvántartásba kell venni a mozgatott mennyiséget, ha a termelő az egyik pincéjéből – azaz adóraktárából – a másikba szállítja át saját termékét. A kilogramm alapú nyilvántartásokat az előírások szerint, öt évig meg kell őrizni, így Módos Ernő borász szerint csak idő kérdése, hogy a vámőrség emberei mikor kezdik el büntetni a termelőket.

Módosék pincészetében egy adminisztrátor minden negyedév egy bizonyos időszakában csak a termékdíjhoz kapcsolódó nyilvántartásokkal foglalkozik, amelyekben még azt is fel kell tüntetni, hogy raklapokon mennyi zsugorfóliát használt fel a borászat, holott nincs öt deka sem az a mennyiség, amellyel be lehet takarni a raklapot. További teher, hogy a termékdíjak mértékét a bor forgalomba hozatalakor kiállított számlán is fel kell tüntetni.

Persze van arra lehetőség, hogy a borász úgymond kiszervezze az adminisztrációt, azonban az ezzel foglalkozó  Öko-Pannon Nonprofit Kft. számra is a borásznak kell adatokat szolgáltatnia, hogy a cég elkészíthesse a kötelező jelentéseket, így a termelők nem mentesülnek a munka dandárjától.

Módos Ernő nem érti, hogy miért nem fogadták el azt a javaslatukat, hogy a borász választhasson: a termékdíj köteles csomagolóanyag megvásárlásakor fizeti-e ki a termékdíjat, ezzel mentesülne a nyilvántartási tehertől is, vagy maga foglalkozik az egész adminisztrációval. Van Magyarországon is olyan nagy borászat, amelynek megéri bajlódni a nyilvántartásokkal, azonban a kis- és a közepes termelők és kereskedők szerint több időt vesz el, mint amennyi hasznot hoz az egész.

Palackok. Fotó: PRAE.HU Kft.