Svéd nyugdíjrendszer összefoglalója

A svédek olyan rendszert vezettek be, amit ma a hosszú távon legbiztonságosabbnak tartanak, amely biztosítja a nyugdíjkassza stabilitását anélkül, hogy ehhez a dolgozók terheit folyamatosan növelni kellene. A bevezetés után ugyan 18 százalékkal csökkentek az átlagnyugdíjak, de a politikai elit egységes volt a bevezetést illetően, és a társadalom is elfogadta a változást. Jellemző, hogy a parlamenti szavazáson 80 százalékos többséget kapott a javaslat.

A legfontosabb döntés 1994 júniusában született, amikor a Riksdag, a helyi országgyűlés elfogadta a nyugdíjreform forgatókönyvét. Négy év múlva vezették be, és az új rendszerű kifizetések rendszere először 2001-ben hozott hasznot. Az új törvényhozás nem csupán átformálta az ellátó rendszer minden elemét, hanem új felfogást valósított meg a világ nyugdíjrendszerei között. A svéd modell alapja az úgynevezett névleges egyéni számla, amelyben egyéni számlán tartják nyilván a befizetéseket, és azt az időtartamot is, amennyi ideig a biztosított a járulékait fizette. Ugyanakkor nem változott meg a felosztó-kirovó rendszer, azaz a lakossági nyugdíjfizetéseket a folyó befizetésekből finanszírozzák. Az alapvető különbség viszont az, hogy minden évben csak annyit fizetnek ki, amennyi az előző évben nyugdíjkasszába befolyt. A jelenlegi magyarországi nyugdíjrendszer is felosztó-kirovó, viszont a megállapított nyugdíjak kifizetéséhez az állami büdzséből kell kiegészítést nyújtani.

Több járulék, több nyugdíj

A svéd modell szerint több járulék után több nyugdíj is jár, vagyis minél többet és hosszabb ideig fizet valaki, annál magasabb ellátásra számíthat idős korára. A svéd modell biztosításmatematikailag a legigazságosabb rendszer, amely arra ösztönöz, hogy minél magasabb fizetéssel, minél hosszabb ideig maradjon mindenki a munkaerőpiacon. Ez a rendszer szociális elemet nem tartalmaz, igaz, költségvetési finanszírozást sem igényel, mivel csak annyit oszt szét nyugdíjként, amennyi adott évben a járulékokból befolyik az állam kasszájába.

Garantált nyugdíjminimum

A reform korábbi két elemet, az állampolgári alapnyugdíjat és kiegészítő munkanyugdíjat egységes rendszerbe gyúrta össze, de azok részére, akik rendes munkanyugdíjra nem szereztek jogosultságot, bevezetnek egy garantált minimumnyugdíjat. A garancia költségét adókból az állam fizeti. Az új rendszerben rugalmas a nyugdíjkorhatár, és prémiumokkal, illetve diszkontálással ösztönöznek a későbbi nyugdíjba vonulásra. 61 éves kor előtt nem lehet igénybevenni a nyugdíjat, de 67 éves kor előtt pusztán életkori okokból senkit sem lehet akarata ellenére nyugdíjazni, de 67 éves kor után nem lehet tovább dolgozni.

A befizetéseken túli jogosultságok

Noha alapvetően az életkeresetek határozzák meg a nyugdíjat, bizonyos egyéb periódusok is jogszerzők, így a táppénzen töltött idő, a sorkatonai szolgálat és a gyermekgondozási idő alatt a járulékokat az állam befizeti a nyugdíjalapba. Lehetőség van továbbá házaspárok esetén a jövedelemmel szerzett nyugdíjpontok megosztására úgy, hogy a nyugdíjjogosultságot szerzõ jövedelmük papíron kiegyenlítődjön. A férfiak alacsonyabb várható élettartama miatt azonban a férfiaktól a nőknek átadott jövedelmet ötödével csökkentve számítják be azért, hogy a jövedelemmegosztás ne jelentsen többletkiadást a nyugdíjalap számára.

A felosztó-kirovó rendszerben gyűjtött befizetéseket is személyre szóló, ellenőrizhető egyéni nyugdíjszámlákon írják jóvá, az e számlán kezelt pénzt a bérnövekedés ütemének megfelelően évről évre indexelik. A jövedelemplafont is automatikusan indexálják a bérek alakulása szerint: az e feletti jövedelem már nem jogszerző, és egyéni járulékot sem kell utána fizetni; a munkáltató azonban e felett is köteles járulékot fizetni, ez a felosztókirovó rendszer tartalékalapjába megy. Az alacsony eseti jövedelmek szintén nem jogszerzők.

Az indexálás renszere

A már megállapított nyugdíjak értékét 2001-től kezdve olyan indexálás alapján tartják karban, amelynek szabályai szerint a nyugdíjak növekedése a reálbérek növekedésétől és az infláció mértékétől egyaránt függ. Amennyiben a reálbérek növekedése nem éri el az előre megállapított normát, a nyugdíjasokat nem kompenzálják teljes egészében az inflációért sem, viszont amennyiben a reálbér-növekedés éppen az elképzelés szerint, azaz 1,6 százalékon van, a nyugdíjak nagyságát az inflációval növelik; és csak az e feletti reálbér-növekedés esetén részesülnek a nyugdíjasok a növekedés pozitív hatásaiból.

Közösségi nyugdíj, magánkezelésben

A rendszer egyik legérdekesebb eleme, hogy annak ellenére, hogy a rendszer teljesen közösségi, mégis lehetséges, hogy magáncégek végezzék a megtakarítások kezelését. A reformált nyugdíjrendszer a meghatározott hozzájárulás elvén működik: a 18,5 százalékos nyugdíjjárulék fizetési kötelezettsége egyenlően, azaz fele-fele arányban oszlik meg a munkaadók és a munkavállalók között. A 18,5 százalék nyugdíjjárulékból 16 százalék megy a felosztó-kirovó rendszerbe, és a járulékalap 2,5 százaléka, azaz az összes járulék mintegy 11,5 százaléka, kerül a tőkefedezeti nyugdíjszámlára. Az erre a számlára befizetett pénzeket a befizető jogosult magánnyugdíj alapokkal kezeltetni. A nyugdíj kezelőjét nagyon rugalmasan akár minden nap változtathatja a megbízó, és egyszerre akár 5 céget is megbízhat. Ennek ellenére a magáncég nem tudja, kinek a pénzét forgatja. A nyugdíjba vonuláskor a befizetett tõke és akkumulált hozamai vehetőek fel. Amennyiben valaki nem választ magánnyugdíjpénztárat, a 2,5 százalékos befizetés automatikusan egy központilag kezelt egyéni tőkeszámlára kerül.

A rendszert a magánnyugdíjpénztárakba egyénileg befizetett összegek semmilyen módon nem befolyásolják. A nyugdíj számításába nem számít bele a magánúton gyűjtött megtakarítás. Ezzel megőrzik az egyéni takarékoskodásra való ösztönzést is.

Fotó: Vasily Fedosenko/Reuters/Vándorkő