Komáromi csattanó

Erről a kilencvenes évek egyik nagy mondása jutott eszembe: „Vidéken az SZDSZ-esek is MIÉP-esek”.

„Ha a megszokott felállással indulnánk az önkormányzati választásokon, akkor az MSZP logóval és az 50-60 éves jelöltekkel nem sok babér teremne. Ismerve az MSZP támogatottságát, mérlegelni kellett, hogy feltett kézzel a biztos bukást választjuk, vagy újítunk, és esélyt adunk magunknak” – közölte a tátott szájú sajtóval Nagy Zoltán, a helyi szocialista elnök.

Ez szó szerint így van. Egy karikás ostor kellene az MSZP-nek, és nagy, zsíros huszárbajusz, meg a Csaba királyfi csillagösvényén száguldó közkedvelt csikó. Egy Kincsem, egy Overdose. Egy Fehérló.

Már nem szabad megállni félúton. Fel kell ülni a paradigmaváltó, vad, komáromi szelek szárnyára.

Simán bejelenteném az MSZP helyében, hogy ezentúl a Trianoni szerződés felülvizsgálatát tekintik fő hivatásuknak, s új fővárost kívánnak kijelölni: Debrecent vagy Kolozsvárt. Az autópályák mellett pedig kilométerenként felállítják minden hunok iránytűjét: egy éjjel-nappal világító kettős keresztet. A vörös nyakkendő meg a kiömlött drága magyar vér szimbóluma, és kész. Punktum. Akinek nem tetszik, az menjen Kubába.

Meg, ugye, a nép már úgyis unja a nagy megosztottságot. Nem bírja tovább keresztként cipelni a kettős mércét.

A vak is látja, mi a megoldás: Budapesten Tarlós Istvánt kell támogatni. Ez azonnali haszonnal járna, hiszen így elmondhatná az MSZP, hogy élvezi a szavazók két- vagy háromharmadának a bizalmát. Kis szerencsével a négyharmad is összejöhet.

Négy év múlva meg jelölik Orbán Viktort miniszterelnöknek, s a mindig úgy hiányzó nemzeti egység első megteremtőiként vonulnak be a történelembe.