A Hagyó, a Parizer és a Kegyelem

Balogh Zsolt hosszan csicsergett. A hétvégi Magyar Nemzetben, majd a HírTV-ben azt is közölte, hogy az ő közvetítésével mintegy hetvenmillió forint jutott Hagyó Miklós egykori BKV-ért is felelős főpolgármester-helyetteshez. Hozzátette: azóta tudja, hogy 15 millió forint fér el egy Nokia-dobozban, mert egyszer abban adta át az összeget. Arra a kérdésre, honnan szerzett ennyi pénzt, azt mondta: a BKV-nál adták össze a Hagyóhoz közel álló vezetők, akik a BKV körüli cégektől szerezték a pénzt. Lám-lám: kedves, készséges és nagyvonalú cégekre égető szüksége van a magyar pártrendszernek.

Balogh azt is felidézte: 2007 áprilisában került a közlekedési vállalathoz, és már szeptember végén a sűrűjében találta magát, amikor Hagyó berendelte az irodájába, és azt mondta: legyen kemény, „mert itt végre kell hajtani a dolgokat, és aki nem teszi, annak nincs kegyelem, annak el kell vágni a torkát”.

Hát nem csoda, hogy Balogh nem ugrált, pláne, hogy állítólag Hagyó közölte vele: konkrét utasításokat fog adni, és éves tagdíjat kell fizetnie neki, tizenötmillió forintot készpénzben. Balogh nem is ment a rendőrségre, félt, és tudta, hogy az első eset miatt zsarolható. Igazi maffialogika.

Tele a sajtó Hagyóval. Politikai celeb lett, még ha egy kicsi másként is képzelte el annó. Egy arc, egy jelkép, s a jelképek erdejében nem is olyan könnyű eligazodni. Remélem, valaki már dolgozik első önéletrajzi kötetén. Én, kisdobos becsületszavamra, meg fogom venni.

Apropó, Hagyó Nokia-dobozokban kapta a pénzt: a klasszikus bohózatok dramaturgiája alapján szeretettel várjuk az óriáscég elhatárolódását.

Azért ezek nagy dobozolók. Mint Tóték. Nagyok. Még ha jellemük nem is akkora, hogy egy Latinovits kéne, hogy eljátssza őket.

Azt is megtudtuk, hogy Hagyó szereti a parizert. Parizert falatozik a kegyetlen tárgyalások alatt. Mondhatná cicomásan párizsinak is, de az nem illene a nép egyszerű gyermeke szerepéhez. Mert ő olyan kedélyes, piknikus, briftasnis, elintézős. Olyan népies. Apás, bátyós. Tele van a telefonkönyve. Imád kirándulni, meg celebekkel fotóztatni magát, szereti a nyugdíjasokat és a budapestieket.

Hagyó nem öreg, ő már az eredeti tőkefelhalmozók második-harmadik nemzedékéhez tartozik. Hagyó, a rokonos. De már sok lesz az irodalom: Rokonok, Tóték. Azért ennyire nem finomak s magasröptűek nálunk a dolgok. Inkább szappanoperásak. Barátok közt, Jóban-rosszaban és a BKV-bulik. Ez a három legnépszerűbb sorozat. Utóbbi sci-fis és dokumentarista elemekkel egyaránt dolgozik. És húsba vág. A forgatókönyv írói viszont nem nyomorgó kortárs írók, az biztos.

Van már egy kis játékos vezeklés is: Hagyó Miklós felfüggesztette párttagságát és lemondott XII. kerületi pártelnöki posztjáról, mert „nem kívánja nehezíteni a szocialista párt választási kampányát”. „Mi hiszünk Hagyó Miklós igazában” - jegyezte meg nyomban a szocialisták szóvivője. Hát, nekik sem lehet könnyű.

De nem mondott le parlamenti képviselői helyéről. Mert minek. Úgyis mindjárt vége. Addig is egy kis havi fix, diszkrét cafetériával, mentelmi joggal, végkielégítéssel még bejátszik. Még jár. Hagyó tudja a legjobban: a dolgos életben semmi sincs ingyen.